|
Az elfogulatlan sakkozó az igazi mester A megnyitások fortélyai.
Amikor mostanában kitűnő, fiatal nagymesterünk, LÉKÓ Péter 4.5:1.5 arányban elnáspángolta a FIDE „hivatalos" világbajnokát, HALIFMANT, a vesztes elmondotta, hogy Lékót nemcsak kitűnően felkészült játékosnak tartja, de gyakorlati játékereje is hatalmas. Mit jelent ez valójában? Azt, hogy Péter - akit ma nyíltan Kaszparov trónkövetelői között emlegetnek, elfogulatlanul ítéli meg a hadállásokat, és az emlékezetre támaszkodó biflázás helyett a mindenkori helyzet dinamikáját akarja felfedezni. A következő megnyitások néhány olyan csapdára hívják fel a tanuló figyelmét, amelyek az éberség rendkívüli fontosságára utalnak, különösen olyankor, amikor valamelyik fél még fejletlen. I.) A skandináv védelem divatos változatában 1.e4, d5 2.ed:, Vd5: 3.Hc3, Vd8 4.d4, Hc6 5.Hf3 után sötét 5.-,Fg4-gyel siet lekötni a huszárt. Csakhogy: 6.d5!, He5 (Jajj, de szép lekötés! Igaz?...) 7.He5:!! (derült égből villámcsapás! Világos „otthagyja" a vezérét!)  7.-,Fd1: 8.Fb5+, c6 9.dxc6:, a6 (Itt már 9.-,Vc7 sem segít, 10.cxb7+,Kd8 11.H:f7+ és matt miatt...) 10.c7, axb5 11.cxd8V, Txd8 12.H:d1 - és világosnak anyagi előnye és nyert állása marad. II.) Az alábbi állás a magyar sakktörténet talán legnagyobb értéke, Maróczy Géza nevéhez fűződik. 1901-ben játszotta Weiss J. ellen, és ma már a közepesen képzett sakkversenyző repertoárjához tartozik az állást létrehozó megnyitás, és annak minden változata.  Az állásban világos lép. A későbbiekben megismerkedünk majd a megnyitás teljes vonalával, ami az állást létrehozta. Most azonban az a legfontosabb, hogy felismerjük a világos és sötét állások közötti feszültség mibenlétét, és akkor, utólag sokkal könnyebben értjük majd meg a most megkeresendő és megtaláló kulcslépés zsenialitását, ami mint egy csodálatos költemény, áthatol a múlandóságon, noha megálmodója évtizedek óta a sírjában pihen... |