|
Márciusi Horgász Hírek Szegény Tisza!
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekrõl. Ezen
túlmenõen, ha valamelyik kedves horgásztársnak lenne mondanivalója,
nyugodtan keressen meg e-mailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét, illetve mindkettõt. Segítsetek, kedves horgásztársak,
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDÕM ENGEDI. A nagybányai Aurul ausztrál-román bányavállalat tározójából több tízezer köbméter ciánvegyületet tartalmazó víz került a Lápos patakba, majd onnan a Szamosba. A cián koncentrációja a romániai szakaszon nyolcszázszorosa volt a megengedett értéknek. Mindez január 31-én történt, és a szennyezõdés február 2-án Vásárosnaménynál elérte a Tiszát. A méreg koncentráltsága még mindig háromszázszorosa volt az elviselhetõnek. A Szamosban elméletileg minden élõlény kipusztult. A méregfolyam napi sebessége 40-50 km, a méregdugó hosszúsága is nagyjából ekkora. Február 7-én érte el a szennyezés a Tisza-tavat, és még mindig elég erõs volt ahhoz, hogy ott is brutális pusztítást végezzen a halállományban. A szennyezett víz Szolnokot elérve annyira felhígult, hogy már nem veszélyeztette Szolnok ivóvízét. A szennyezés tovább folyt lefelé a Tiszán, majd elérte a Dunát, és ott is döglöttek a halak. Több száz tonna haltetem mutatta-mutatja a mérgezés elvonulását. Minden halfaj pusztult, de fõleg a süllõ, amur, busa, keszeg. A vízi élõlények teljes vertikuma óriási pusztuláson megy keresztül, és a pontos helyzetet akkor lehet megállapítani, amikor megindul(na) az élet a tavasz kezdetén. A víz már nem mutatja a mérgezést, a cián- tartalmat már nem lehet kimutatni, hiszen tavasz felé a bõ vízhozam átöblíti a medret, és fokozatosan visszatérnek a halak a mérgezett szakaszokra is. Az utóbbi próbahalászatokon végzett kísérleti mérések már nem mutattak ki ciánt a halhúsban. Ettõl függetlenül tilos a Szamosban és a Tiszában a horgászat és a halászat egészen addig, amíg ezzel ellentétes hivatalos nyilatkozat nem születik. A Szamos és a Tisza mentén rengeteg madár és emlõs is elpusztult, amelyik evett a mérgezett halhúsból vagy ivott a vízbõl. A kár még felbecsülhetetlen, kormánybiztos irányítja a legfontosabb munkákat és a rehabilitációt. Csak abban lehet bízni, hogy a természet mindenható ereje legyõzi ezt az ember által létrehozott újabb szörnyûséget. A legfrissebb hírek szerint mintegy 100 000m3 nehézfémekkel telített szennyezõanyag érkezett a Tiszába román tározókból. A több hullámban érkezett szennyezõanyag ólmot, cinket és rezet tartalmazott. Az Ukrajna felõl országunkba belépõ Tisza több sebbõl vérzik. A fenti cikkben jelzett cián szennyezést éppen túléltük és most itt van a következõ sorozat. Mikor lesz ennek vége? Meddig kell még tûrnünk a környezetünket felelõtlenül romboló nem kedves szomszéd támadásait? Ezek olyan kérdések, amire nincs felelet, de felháborító, hogy valakik gátlástalanul tönkre tehetik mások folyóit, földjeit, levegõjét? Az is bosszantó, hogy lekicsinylik a történteket, mintha nem is lenne olyan nagy dolog, ami történt. Még hogy mi túlozzuk el a tényeket és politikai tõkét kívánunk kovácsolni belõle! Tényleg felháborító! Az okozott kár megtérítésérõl persze hallani sem akarnak, mintha nem rájuk tartozna, nem az õ hibájuk lenne. Ilyen felfogással azt hiszem egyre távolabb kerülnek Európától. Ez vajmi keveset vigasztal bennünket. Pöstyéni Béla tiszaújvárosi horgász szeptember 16-án, születésnapján a Tiszára ment horgászni. A tiszatarjáni szakaszon már reggel 5.45-tõl bedobta 0,35-ös zsinórján levõ horgát trágyagilisztával. Már 6 órakor 8 kg-os nyurga pontyot fogott. 8.30-kor 2 kg-os pontyot tett a szákba. Ekkor koppant a kapásjelzõ a másik botján. A gyors bevágásra erõsen húzott a hal, majd a part felé fordult. 10 perces erõs fárasztás után megszákolta a 12,20 kg-os (72/72 cm) tõ pontyot. Gratulálunk! Szép ajándék volt!
Mihajlovits Róbert kaposvári horgász december 17-én a Deseda-tározón fogta 88 kg-os (225/98 cm) harcsáját. Süllõzéshez készülõdött Mihajlovits úr, és 0,25-ös zsinórjára gumihal csalit kötött twisterhorgon. Délután négykor jött a kapás. A bevágás után mindjárt kiderült, hogy nem süllõ akadt a horogra, és a fárasztás csónakból este 7-ig tartott. Ekkor ráckevei vendéghorgászok segítségével csónakba tudták fordítani a nagy halat. Ekkor derült ki, hogy a horog a hal farkába akadt.
Német Ferenc budapesti horgász december 11-én 11 órakor a Moby Dick II horgásztavon úszós szerelésére kínálta fel a jól mozgó kárászt. A 10,10 kg-os (95/52 cm) csuka nem tudott ellenállni a jó falatnak, és ez lett az utolsó étke. A horgász ezen a napon még 7db csukát fogott, közülük kettõ 6 kg-os volt! Óriási élmény lehetett.
Szécsi Attila bölcskei horgász a Duna paksi térségében október utolsó napján egy zátony végén rapalával pergetett. A 0,20-as fonott zsinóron vezetett mûcsalira 6.10-kor nagyon óvatosan nehezedett rá egy hal. Az alig észrevehetõ kapás után nem sokkal már partra is emelte a gyönyörû süllõt, ami a mérlegeléskor 10,75 kg-osnak (86/61 cm) bizonyult.
Lós Róbert miskolci horgász szeptember 23-án a nyéki Gólem tavon fogta az idei listavezetõ angolnát. A 0,30-as zsinóron drótelõkén kínálta az 5 cm-es jászkeszeget a ragadozóknak. Az arra úszó angolna úgy találta, éppen jó lesz neki uzsonnára, de nem gondolta, hogy horog is van benne. Így aztán a 2,89 kg-os (98 cm) betelepített halfaj befejezte földi pályafutását.
Lukácsa Donát budapesti horgász a pesti Duna-parton produkált remek márna-sorozatot. Október 9-én nyolc és fél kilót nyomott a három márna, amit aznap fogott. A legnagyobb példány 3,84 kg-os (58/38 cm) volt. A 0,16-os zsinóron felkínált csonti-csokor volt az ellenállhatatlan csali. Másnap azonos felszereléssel ismét kipróbálta szerencséjét, és kb. három óra múlva egy elakadásnak tûnõ kapása volt. Az úszó elmerült, és a bevágás után jó 30 m-re kirohant a hal. Mintegy 10 perces kemény fárasztás után horgásztársi segítséggel emelte partra a gyönyörû márnát, ami a mérlegen 4,52 kg (66/40 cm) volt.
Tóth Zoltán budapesti horgász augusztus 11-én a Duna óbudai szakaszán horgászott édesapjával. Keszegkapásai között a 0,30-as zsinóron csalizott vastag gilisztára erõteljes, rángató kapásra vágott be. A fárasztás során a hal többször kiugrott a vízbõl. Ekkor látták, hogy kecsege van a horgon. A remek hal néhány perc után partra került és 3,10 kg-nak és 72 cm-nek bizonyult.
Szabó János gyáli horgász július 11-én a háziréti tározón 1999. évi listavezetõ dévért fogott. A reggeli órákban a 0,30-as zsinórt 0,25-ös elõkével dobta be. A horgon csonti+pufi szendvics volt a csali. Pontyot szeretett volna fogni horgásztársunk, de a maszatoló kapás után rövid fárasztással vezette a szákba a 4,15 kg-os (72 cm) dévért.
Pejkó József budapesti horgász a domoszlói tározón augusztus 27-én éjjel viharos idõben 1,05 kg-os (38/40 cm) törpeharcsát fogott. 8 cm-es vörösszárnyú keszeg volt a horgon, amikor este 11 órakor a nyitott orsóról elindult a 0,35-ös zsinór. A bevágás utáni rövid fárasztás végén derült ki, hogy "óriás" törpe van a horgon.
A Dunakeszi és Budapest határán egykor kikotort kavicsbánya-tó mára valóságos horgászparadicsommá vált. Hála a természet mindent meggyógyító erejének és az emberi jó szándéknak. A közel téglalap alakú, húsz hektáros, 4m átlagos mélységû víznek csak az északi oldalán egy kis rész emlékeztet a kavicsbányászatra. Pest megyében már is a harmadik legjobban telepített horgászvíznek ismerik ezt a tavat. 15 éve kezdõdött e szép tó élete, amikor elkezdõdött a kavics bányászata. Sok éve a kóspallagi tóból került bele az elsõ vegyes halállomány, amibõl már 20kg-os harcsa is partra került. A kavics kitermelésének megszûnése után 1993-ban a horgászegyesület megvásárolta a tavat. Saját erõbõl komoly telepítés történt és most már joggal büszkék kiváló tavukra. Az állomány 60%-a ponty, átlagsúlyuk 2kg körüli. Nem ritka a 10-15kg-os amur, akadt már 9,80kg-os csuka és 36kg-os busa is horogra. A ponty rekord 25,80kg és fényképezés után visszakerült a szép hal a vízbe. Most is benne él.
A dunakeszi tóba évente 500q halat telepítenek, 7-10 naponként 800-1100 kg-ot, amit mindig a halõrház elõtti "nyílt színen" mérlegelnek és helyeznek a vízbe. Olyankor óhatatlanul sok pikkely marad a parton, mintha a halak azzal szeretnék kifizetni a horgászokat. Aki már járt a dunakeszi tónál az visszavágyik, aki még nem volt próbálja ki.
Dietmar Isaisch sok éve eredménnyel specializálódott nagy süllõk fogására. Kedvenc vize a Rajna, de általában a nagy folyók, azonban a víztározókban és a nagy tavakban is eredményes. A Rajnán a kilométer hosszú sarkantyúkat járja, valamint a kikötõ öblöket és a csatlakozó csatornákat. Különleges élõhelye a süllõnek a víztározóban elöntött hajdani település (a képen látható rész). Állítja, hogy a süllõk eszik fajtestvérüket, minél nagyobbak annál inkább. Egyes vizekben a folyami rákra és a durbincsra "szakosodást" tapasztalta. Ezek igazi fehérje bombák, ráadásul a süllõ kedvenc környezetében, a fenéken zsákmányolhatja õket. Ettõl függetlenül tény, hogy az óriás süllõ 7cm-es gumihalacskával és 50dkg-os domolykóval egyaránt megfogható. A középutat követve a mesterhorgász 10-15cm-es csalit használ, a partról gumihalat, csónakból megölt halat kínálva. Írása végén bölcsen szögezi le, hogy aki süllõ óriást kíván fogni, az olyan vízben keresse, ahol van is. Ismeretes, hogy a német fõvárost folyók és tavak övezik. Választékos, sokrétû horgászlehetõséget biztosítva 57 négyzetkilométer területen. Stephan Höferer ezúttal a harcsahorgászat lehetõségeit ismerteti. A korabeli sajtó 1887-ben 2,5m-es példány halászhálós fogásáról számolt be. Ugyancsak halászok fogtak több 2m-t is meghaladót 1988-ban. A horgászok természetes csalival (csirkebéllel) és mûcsalikkal egyaránt eredményesek pl. a Spree és a Dahme összefolyásánál. A képen látható példányt a szerzõ a Havel folyó egyik agában fogta.
Nagy folyókban nagy pontyokat "kunszt" fogni, amit csak kevesen tudnak. Fontos az áramlástani ismeret. Nemcsak az, hogy hol, a kanyar melyik részén rakja le a folyó a kavicsot, homokot és iszapot, hanem az is, hogy minden nagy áradás módosítja a folyó ágyát. Magas vízállásnál a part közelében célszerû horgászni, messze tõle a sodródás miatt nem is igen lehet. A fárasztás eredménye olyan pompás, erõs, kitartóan védekezõ ponty, mint a képen látható.
Tvordy György |