|
Ifj. Sarkady Sándor elhangzott beszéde
Ma a megmaradt hazában, a Kárpát-medencében,
és
szerte a világon ahol magyarul beszélnek, az 1956-os forradalom és
szabadságharc 53. évfordulójára emlékeznek. Emlékezzünk mi is azokra a
fiatalokra, diákokra, munkásokra, katonákra, határőrökre, akik 1956-ban
nemet mondtak a kommunista diktatúrára, nemet mondtak a hazugságra, és
hittek szent eszméik megvalósulásában. Hittek egy jobb, egy boldogabb
életben, hittek egy szabad, független, demokratikus és semleges
Magyarország megteremtésében.
Pontosan 53 évvel ezelőtt a soproni
főiskolás és
egyetemista fiatalok néma felvonulása zajlott le Sopronban a „Hűség
városában”. Kart-karba öltve, 8-as sorokban meneteltek. A néma tüntetés
– az azt átélők szerint – még nagyszerűbb hatással volt mindenkire,
mint bármily hangos tüntetés. A fiatalok elől egyetlen táblát vittek,
rajta a felirattal „Együtt a lengyelekkel”. Ezzel fejezték ki
szolidaritásukat a testvéri lengyel nemzet nagyszerű megmozdulása
iránt. Babérkoszorújukat egy erdőmérnök-hallgató arra az 1848-as
emlékmű talapzatára helyezte a Tűztorony tövében, amely most a
Fegyvertár utcában méltatlan körülmények között várja megújulását. De
már azt ezt megelőző napon a SOTEX kultúrházban összeült az első
soproni diákparlament. Ez a nagygyűlés különbözött a korábbiaktól.
Nyíltság és igazságkeresés jellemezte. A múltat hívták tetemre. Miért
sorvasztották egyesek az egyetem évszázados hagyományait? Az egyetem
lapja miért csak cenzúrázottan jelenhetett meg? Miért zártak ki több
tucat hallgatót az Alma Materből? Az órákig tartó viharos ülésen -
lázas felszólalások közepette - kimondták: Kilépnek a párt ifjúsági
szervezetéből, a DISz-ből és megalakítják Szeged és Budapest mintájára
saját független ifjúsági szervezetüket, a MEFESZT, a Magyar
Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. A gyűlés után megkezdődött a
manifesztum sokszorosítása.
Pontjaikkal szíven találták a kommunista
diktatúrát. Egy évtizednyi szolgaság és elnyomás után követelték a
szabad, többpártrendszeri választásokat, a kormány átalakítását Nagy
Imre vezetésével, a gyülekezési és sajtószabadságát, és nem
utolsósorban követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását hazánk
területéről.
A gyáva, gyilkos hatalom a fővárosban
sortűzzel
válaszolt az ifjúság és a magyar nemzet követeléseire. Majd az MDP
vezetése szovjet tankokat hívott be saját népe ellen. Kitört a
forradalom…
A megyeszékhelyen Győrben október 25-én
mozdult
meg a nép. A fővárosból érkező események híre (a parlament előtti
vérengzés) azonnali cselekvésre ösztönözték az embereket. Győrben is
kezdetét vette a csillaghullás. A tüntetők 14 pontos követelésére a még
fennálló diktatúra azonnal fegyverrel reagált. A győri rendőrség
riasztólövésekkel próbálta oszlatni az egyre nagyobb tömeget. A győri
börtönből már megkezdték a politikai foglyok kiszabadítását, amikor a
börtönhöz érkező újabb ÁVH-ás erősítés fegyvereket hozott. Egy fiatal
leány Máté Mária, aki az utcán hagyott gépkocsiból kezdte leadogatni a
lőszert és a fegyvereket, a börtön épületéből lelőtték. A tüntető tömeg
menekült, majd ostrom alá vette a börtönt. Még újabb két fiatalt
gyilkoltak meg a belügyi szervek. Győrben vérben született a szabadság.
Tízezres tömeg követelte a pontok teljesítését, és megjelent az első
forradalmi röplap is.
Sopron polgárai a rádióból értesültek a
fegyveres
harcról. Október 24-én még tanítás volt, másnap már csillaghullás.
Üzemek, gyárak, iskolák homlokzatáról került le a vörös csillag és a
vörös zászló, hogy helyére a forradalom jelképei, a lyukas nemzeti
lobogó, és a Kossuth-címer kerüljön. Sopronban vér nélkül zajlottak a
forradalmi események. Minek volt ez köszönhető? Köszönhető volt
elsősorban annak, hogy Sopron a nyugati határ mellett feküdt. Lakói
minden megnyomoríttatás ellenére városi polgárok és lokálpatrióták
voltak. Az Erdőmérnöki Főiskolának és tanári karának tekintélye volt. A
főiskolai és egyetemi ifjúságot szerették a soproni polgárok. A
határőrség és a rendőrség itt azonosult a forradalmi ifjúság
követeléseivel. Katona Sándor rendőrkapitány, Géczy Ferenc őrnagy,
Farkas Antal százados, Várnai László főhadnagy és mások a
lelkiismeretükre hallgattak és nem lövetettek az ifjúságra.
Október 26-án a forradalom győzött Győrben.
A
munkásság sztrájkolt. Budapestről visszaérkezett szemtanúk
apokaliptikus látványról számoltak be a magyar fővárosból. A győri
munkásság egy emberként követelte a szovjet csapatok kivonását, az
ország függetlenségét, a semlegességet, a sajtószabadságot. A honvédség
tárgyalások után a forradalmi nép mellé állt. A katonák kitűzték
sapkájukra a nemzeti szalagot és a Kossuth címert. Majd kijelentették:
A honvédség nem fog fegyvert használni a tüntetőkkel szemben. Megvédik
a közrendet és a közbiztonságot. A pattanásig feszült légkörben, a kora
délutáni órákban a rendőrség is egy emberként a forradalom oldalára
állt. Szigethy Attila vezetésével, aki feltétlen híve volt Nagy
Imrének, megalakult az ideiglenes Győri Nemzeti Tanács. Ezen belül
demokratikus módon újabb és újabb tanácsok és nemzeti bizottságok
álltak fel. Béke, rend, szabadság voltak a jelszavak. A győri rádió
ettől a naptól vált világhírűvé. Elsőnek tájékoztatta a megye népét a
forradalom győzelméről. A győri adó minden rádiót megelőzve elsőnek
adott hiteles tájékoztatást a magyar forradalom eseményeiről.
Ez a nap Mosonmagyaróvár véres, tragikus
gyásznapja. Már október 25-én az akadémikusok néma tüntetést tartottak
a városban. A városi pártbizottság erélyes utasításban követelte,
akadályozzanak meg minden fajta további demonstrációt. 26-án a
tüntetést a gimnazisták kezdték. Majd csatlakoztak hozzájuk férfiak,
nők gyermekek. Üzemek dolgozói mellett ott vonultak zárt sorokban az
akadémia hallgatói. A város rendőrsége nem lépett közbe, sőt zászlókat
lengetve üdvözölték az egyre hatalmasabbá duzzadó tömeget. A rabok
kiszabadítása után a tüntetők ketté váltak. Egyik részük a zöldávós
határőrlaktanya elé vonul. A vörös csillag eltávolítását követelték. A
laktanya parancsnoka Dudás százados népellenes bűnt követve el, a
fegyvertelen tüntetők közé lövetett sorozatlövő fegyverekkel és
géppuskákkal. A kúszva menekülők közé kézigránátokat dobatott. A
halottak számát ma sem tudjuk pontosan. Iszonyú volt az emberéletekben
való pusztítás. Annyi volt a halott és a sérült, hogy a kisváros
kórháza képtelen volt ellátni a sebesülteket. A határőrség éjszaka
engedélyezte az első osztrák vérplazma szállító mentő és teherautók
bejövetelét Hegyeshalomnál. Az osztrák híradó felvételeken riadt
tekintető fiatal határőrök fehér és nemzetiszínű karszalaggal
segédkeznek. Majd valósággal letépik a rákosi címeres zászlót és
felkúszik a lyukas nemzeti lobogó az árbóc csúcsára. Ránk maradt az a
filmhíradó is, amit a BBC készített a halott városról. Emberi
maradványok és alvadt vértócsák a laktanya előtti téren. A felbőszült
tömeg három ÁVH-ás tisztet meglincselt… Győrből Földes Gábor és Tihanyi
Árpád fellépésének volt köszönhető, hogy az erőszakszervezetből mások
nem estek a népharag áldozatává…
Kapuváron, Csornán és a megye más
településein
ezen a napon hullt a porba a szovjet elnyomás jelképe. Kapuváron a
járási nemzeti tanács elnöke Fodor József lett, a községé pedig
Kapuvári Géza. Felállították a forradalom új fegyveres testületét a
nemzetőrséget. A nemzetőrség a rendőrséggel látta el az őr és
járőrszolgálatot. A kapuváriak a Győri Nemzeti Tanácson kívül szoros
kapcsolatot tartottak a soproni MEFESZ-el. A hallgatók több alaklommal
vettek részt a nemzeti tanács ülésein.
Sopronban a város vezetése és irányítása, a
MEFESZ-re, az egyetemi ifjúságra hárult. A fővárosi és vidéki véres
események következménye az általános, országos sztrájk lett. Pillanatok
alatt omlott össze Sopron közigazgatása is. Az egész országban kaotikus
állapotok uralkodtak. Százakra rúgott a halottak és ezrekre a
sebesültek a száma. Öt napi szakadatlan harc után győzött a forradalom.
A soproni MEFESZ spontán csoportokat és bizottságokat szervezett az
ügyek irányítására és azok lebonyolítására. Egyetemisták, főiskolások,
szakmunkás és gimnáziumi tanulók vették ki részüket a munkából. Teljes
egyetértésben, együttműködve dolgoztak a rendőrséggel és a határőrség
osztagaival.
A csornai járási tanács tárgyalt a győri
Székely
Sándor vezette küldöttséggel. 27-én a közrend fenntartására megalakult
a Nemzeti Bizottság. A csornai határőrség Kesiár őrnagy vezetésével
fenntartotta a rendet. Hozzáláttak a nemzetőrség szervezésének.
Küldötteik a győri nemzeti tanács valamennyi ülésén részt vettek. A
nemzetőrség együtt működött a csornai katonatanáccsal védve a
forradalom vívmányait. A megye dolgozói számára nyomott röplapjaik
beszédes kordokumentumok.
Mosonmagyaróváron – október 29-én
választották meg
a nemzeti tanácsot. Elnöke Lugosi Géza lett. Két helyettese közül Bögi
Gyula feladata volt a kapcsolat felvétele a kormánnyal és a Győri
Nemzeti Tanáccsal. Egy akadémista csoport, Sipos Imre vezetésével
Hegyeshalomnál teljesített szolgálatot.
1956. október 30-án Győrben felállt a
Dunántúli
Nemzeti Tanács. Mint egy 600 küldött vett részt rajta és tett hitet a
forradalom mellet. A felszólalók Beszámoltak az eredményekről, a
követelésekről, a problémákról. Ott voltak Csepel, Szeged, Bács-Kiskun,
Borsod-Abaúj Zemplén megye képviselői is. A november 1-ei ülésen már
ott képviseltette magát Hajdú-Bihar, Szolnok, Szabolcs-Szatmár megye. A
DNT kimondta a sztrájkot mindaddig folytatták, amíg megszálló csapatok
hazánk földjén tartózkodnak.
November 2-án az egész ország ünnepelte a
„Független, semleges és demokratikus Magyarország kikiáltását…
Többekkel beszéltem az akkori résztvevők
közül.
Egy néhányan elmondták azt is, hogy akkori cselekedetükért, azaz
1956-ért senkitől, semmilyen köszönetet nem kaptak. Még most sem késő,
hogy megköszönjük nekik mindazt, amit ezért a megyéért, a szűkebb
tájhazáért Budapestért és Magyarországért tettek. Csak
kérdezni kell őket, és elmondják nekünk az akkori résztvevők, diákok,
egyetemisták, akadémikusok, tisztségviselők:
A Forradalmi követeléseiket tartalmazó
röplapjaikat több ezer példányban osztották szét a megye területén
Elmondják, hogy futárként, küldöttként
hogyan
tartották a kapcsolatot az ország más egyetemeivel és főiskoláival és a
vidéki városokkal.
Beszélnek arról, hogy őrségben álltak
nemzetiszínű
karszalaggal és karabéllyal a megye középületei és üzemei előtt, védve
a nép vagyonát. Hangosbeszélőkön tudósították a lakosságot a gyorsan
változó eseményekről.
Elmondják, hogyan segítettek a malmokban a
molnároknak, az üzletekben a kiszolgálóknak és hogyan sütötték a
kenyeret és hordták szét a tejet a rászorulóknak
Megye szerte új forradalmi szervek
testületeiben
vettek részt. Ők addig csak hallottak a demokráciáról, de
megteremtették annak valamennyi formáját.
Ott bábáskodtak a dr. Takács Endre vezette
Soproni
Ideiglenes nemzeti Tanács létrejötténél, felállították a Járási Nemzeti
Tanácsot Steiner Gergely vezetésével, és létre hívták a Soproni
Pedagógusok Forradalmi Tanácsát. Részt vettek a Dunántúli Nemzeti
Tanácsban küldöttként.
Elmondják, hogy fegyverrel a kezükben
járőröztek
az utcákon: Így őrizték Győr, Sopron, Csorna, Kapuvár nyugalmat és
békéjét. Valóban a nép vagyonát a köz tulajdonát védték.
Határőrként teljesítettek szolgálatot. Ott
voltak
a megye minden átkelő pontjánál Fogadták a Hegyeshalomnál, Sopronnál
érkező nemzetközi segélykonvojokat és vasúti szerelvényeket.
Az osztrák, svájci, nyugatnémet
szállítmányokat, a vasúti kocsik segélyrakományát kísérték fel
Kelenföldig és Csepelig.
Elmondják, hogy váltott brigádok a
végkimerülésig pakolták a segélyeket.
Hogy miként ültek teherautókra erdész,
bányász,
geodéta, földmérő mérnök-hallgatók, mosonmagyaróvári akadémikusok,
győri diákok és kísérték nem egyszer tanáraikkal együtt egy héten
keresztül az életet jelentő vérplazmát, gyógyszert, kötszert és
élelmiszert a rászorulóknak a fővárosi kórházakba.
Beszélnek arról, hogyan fegyverezték le a
hőbörgőket hogyan védték a forradalom tisztaságát. Hogyan vették
védőőrizetbe azokat az ávósokat, akiket a tömeg meg akart lincselni.
Miként jártak ki falura élelmiszert
összegyűjteni, hogy a föld népe hogyan ajánlotta fel szinte mindenét a
forradalom oltárára.
Elmondják az akkori részt vevők, hogy 14
napon
keresztül éjt nappá téve dolgoztak a forradalom sikeréért. A
felszabadultság érzésével és hihetetlen tenni akarással segítettek
Amikor már úgy tűnt, hogy győztek, a
kommunista árulás következtében a szovjet erők megkezdték a magyar
forradalom eltiprását. Egy
maroknyi politikai klikk, tízmillió magyar akaratával szállt szembe. A
szovjet tankok és légierő halomra lőtte a magyar nép álmait és vágyait.
A november 4-i szovjet orvtámadás hírére csak Sopronból 6000-en
menekültek A harcokban elesett több mint 4000, és megsebesült 25.000
ember. 200.000 magyar örökre elhagyta hazáját, lábával szavazva a
diktatúra ellen. A megtorlás iszonyú volt: A Kádár rezsim több mint 300
embert végeztetett ki és 16000 főt börtönöztetett be.
Örök dicsőség Szigethy Attilának és a
Dunántúli
Nemzeti tanácsnak! Hajtsuk fejet a kivégzett Földes Gábor, Tihanyi
Árpád, és Török István emléke előtt. Ne feledjük a bebörtönözött
tiszteket: Kéri Józsefet, Éliás Ferencet, Krecz Géza őrnagyot. A
munkástanácsok vezetőit: Berger Sándort, Fekete Józsefet, Menyhárt
Miklóst, Tóth Istvánt és Vadas Józsefet.
A résztvevők emlékezetében, azok a
forradalmi
napok, amíg élnek megmaradnak, és végig kísérik egész életüket. Az élők
kegyelettel emlékeznek az elhunyt társakra, a jó barátokra, a példát
adó tanárokra és az egykori szerelmekre. Ma is mindnyájan szívükben
őrzik október szent emlékét. Csak a politikai nomenklatúra és azok hű
kiszolgálói igyekeztek bemocskolni nemes tetteiket, feledésre ítélni
emléküket. 1956 lángja olykor csak parázslott és úgy tűnt, hogy a
magyar forradalomra és szabadságharc emlékére az örök feledés fátyla
borul. De nem így történt! Az utókornak kötelessége emlékezni rájuk,
hogy nemes cselekedeteik soha, ne vesszen feledésbe. Egy megye örök
példát mutatott, hogyan kell szeretni a hazát. A megye dolgozói, neves
és névtelen hősei voltak azok, akik visszaadták a forradalom napjaiban
városok és falvak, egy országrész hitét; és ha csak két hétre is, de
Győr-Sopron megye emberi és nemzeti méltóságát is. Mindnyájuknak hála
és köszönet érte!
ifj. Sarkady Sándor
|
