|
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő
Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Közösség! Tisztelt,
velünk ünneplő56-os Soproniak!
Reményt adó és a forradalom győzelmében
vetett
hitet megerősítő a Szabad Európa Rádió hírszolgálatának 1956 őszén az
éterbe sugárzott híre:
,,A Soproni Diáktanács nem tartja
kielégítőnek
azokat az engedményeket, amelyeket a budapesti kormány tett. A soproni
lakosság teljes politikai szabadságot kíván, és minden reményét a
szabad választásokba veti.”
Egy kortárs történész szerint kétféle
forradalom
létezik: egyrészt, vannak, amelyek egyfajta ideológiai önmegvalósítást
próbálnak végrehajtani, és rendszerint erőszakot szülve vérengzésekbe
torkollnak.
Másrészt vannak forradalmak, amelyek
,,erkölcsileg teszik helyre a kizökkent időt.”
1956. forradalma ez utóbbiak közé tartozik.
A soproni események pedig ezt kiváltképpen igazolják.
Az 1945 utáni időt a szovjet katonai
megszállás és
a kommunista hatalomátvétel zökkentette ki. Az országra erőltetett, a
társadalomtól teljesen idegen ideológia és életforma: hazug, embertelen
és élhetetlen volt.
A háború utáni, alig egy évtized alatt az
értelmiség szembesült azzal, hogy nincs szükség tudására, csak
kiszolgáló-személyzetként használja a rendszer. A munkás rájött, hogy
nem tulajdonos, hanem érdekképviselet nélküli rabszolga. A parasztot
szövetkezetbe kényszerítették, lesöpörték padlását is. A diákság
ráeszmélt, hogy hazugság az, amit neki tanítanak.
A sokféle emberi elégedetlenség, a csalódás,
a
változtatás szándéka - az elvek, értékek és eszmék ereje, a közösség
egy-akarata egyszercsak emberfeletti erőket mozgósított.
1956 a lélek erejével nyúlt bele, mindenki
részéről egyakarattal, a kizökkent időbe.
Tisztelt Ünneplők!
Az időbe való belenyúlás az ember számára
nem
egyszerű és nem könnyű feladat. Tulajdonképpen emberfeletti.
Emberfeletti, ezért áldozatot, életet követel.
Kioltott életeket, kettétört életpályákat, a
hazából elűzött, a börtönökben megalázott, a mindennapokban
megfélemlített, ellehetetlenített életeket. Nincs olyan magyar család,
aki ezekről ne tudna személyes emléket idézni.
A mai napon adassék mindenekelőtt tisztelet
és
örök megbecsülés mindazoknak, akik életüket, egzisztenciájukat,
jövőjüket áldozták a szabadságért.
1956 az áldozathozatalban egyesített minden
magyart. Ezért is válhatott 20 évvel ezelőtt a Köztársaság
kikiáltásának napjává, és azért, mert, a magyar forradalom és
szabadságharc 12 napja, a nép többségének egyező
akaratából, a világtörténelemben elsőként
ingatta meg a szilárdnak hitt szovjet birodalmat; és azért is, mert a
magyar történelemnek az eszmék, értékek mentén történt, ritka nemzetegyesítő
időszaka volt.
Azonban a szabadságharcot leverték.
Az elnyomó, nemzetellenes ideológia pedig
gyorsan
alakot váltott: egy kirakatban mutogatható, hazug rendszer alakját
vette fel. Miközben erkölcsileg korrumpálta a társadalom egy részét, a
rendszer gyilkos múltjára fátylat borított, és gondosan kimunkálta
annak lehetőségét, hogy a hatalomba kapaszkodók magukat átmentsék.
1989-ben a nemzet- és országrontó ideológia
már
nem tudott védekezni, ezért, beállt a tüntetők közé. Ha nincs
forradalom, akkor hatalomátvétel sincs, csak a hatalom újraosztása. És
ez volt a rendszerváltozás…
1989-ben mégiscsak 1956
győzelmének
korszaka érkezett el, de a kommunista hatalom a maga gyors
újraelosztásába kezdett, újabb önmaga átmentésébe, s így a győztes56-os forradalom nem teljesedhetett be. Rendszerváltozássá
finomult. Egy közirónk szerint: ,,silányult."
Tisztelt Emlékezők!
Rákosiék nyolc évig folyamatosan hazudtak,
majd
aztán Kádárék is még vagy 30 évig, kifinomultabban. 89’ben a politikai
bukás lehetőségének közeledtével az akkori KISZ-titkárok, pártkáderek,
cenzorok, pufajkások, SZT-tisztek újból alakot váltottak. Megteremtették
a folytonosságot a mához: a jelen Gyurcsány-Bajnai életérzéséhez, a
kormányzati módszerként használt, évek óta tartó hazugságsorozaton át .
Ez az életérzés ma már a megszűnő
munkahelyek, a
tönkrement vállalkozások, a bezárt kórházak és rendelők, a lelakatolt
iskolák, a kilátástalanság, a pénztelenség, a kifosztottság és a
kiszolgáltatottság életérzése. Hogy bármikor bármit elvehet tőlünk a
hatalom. Az a hatalom, amely lényegében illegitim, viszont bármit
megengedhet magának, hiszen nem tehetünk semmit ellene.
Tisztelt Egybegyűltek!
Újból kizökkenni látszik az idő. Csakhogy ez
a mi időnk, immár 8 éve! Hiába múlt el ’56 óta több mint 50 év!
Ma, hazug vezetők, újból hazug, embertelen
és
élhetetlen időket kényszerítenek ránk. A mai Magyarországon már nincs
olyan nap, hogy ne ütköznénk hazugságokba.
Erkölcsileg kizökkentett időt élünk ismét.
A rendszerváltás utáni 20. évben, a
Köztársaság
kikiáltásának 20. évében megint visszatért az az érzés, hogy mindent
elvehetnek tőlünk, amit munka, áldozat árán elértünk: a család
biztonságát, a tisztességes munkáért járó tisztességes megélhetés
lehetőségét, az otthonteremtés reményét, a kiszámítható és tervezhető
jövőt.
Akik nem emlékeznek a múltra arra
ítéltetnek, hogy
újra és újra elszenvedjék tévedéseik és mulasztásaik következményeit. -
mondta Bibó István.
1956 igazságának eszméje kötelez arra, hogy
emlékezzünk, de annál is többre: hogy leplezzük le végérvényesen a
hazug rendszer átlényegüléseit: a hazug rendszer mutáns, tovább élő
hazugságait.
Az 1919-es, majd 1947-es hazugságokból mára:
elcsalt választás, eladósított ország, prédává tett, kiárusított
nemzeti vagyon, offshor-ügyletek, végkielégítések, mutyik és lenyúlások,öszödi mentalitás lett.
Kedves Soproniak!
2010-ben rajtunk múlik, hogy – Bibóval
szólva – ne
kelljen újból elszenvednünk tévedéseink és mulasztásaink
következményeit. 2010-ben erkölcsileg helyre tehetjük a kizökkentet
időt: egyszer s mindenkorra!
Tőlünk ma, 23.000 elitélt, 400 kivégzett ,
18.000 internált és 200.000 kényszerűségből emigrált honfitársunk, a nemzet áldozata követeli ezt.
A helyére tett idő az, amelyben mi
Magyarország
minden polgárával képesek vagyunk megteremteni a nemzeti egységet,
továbbörökíteni a nemzeti múltat, hagyományt és büszkeséget,
megbecsülni, és a közösségeink javára fordítani a történelmi egyházak
nemzetszolgálatát.
A helyre tett időben helyreállítjuk a
törvényes
rendet, bármilyen alku nélkül. Védelmet nyújtunk a törvénytisztelő
polgároknak. A családok, a gyermekek és fiatalok támogatására
szövetkezünk és a nemzedékek együttműködésére. Újból érdemet és
becsületet teremtünk a munkának, a teljesítménynek, a tisztességes a
vállalkozó szellemnek, hogy elősegítsüka munkából élők
boldogulását, gyarapodását.
A tudásnak, a hozzáértésnek, a közösségi
felelősségnek és az erkölcsnek az erejével fogjuk visszazökkenteni az
időt, egy olyan mederbe, ahol a magyar nem ellensége a magyarnak, hanem
határon innen és túl együtt szövetkezik arra, hogy a jelenlegi
válsághelyzetéből kivezesse a nemzetet. Hogy Magyarország – ezerévesnél
hosszabb államiságának rangja szerint – az őt megillető helyet foglalja
el újból az európai közösségben.
"Egy nemzet gazdagsága mindenekelőtt az őt
alkotó
emberekben rejlik" – mondta II. János Pál. "Az egyes emberekben. A
fiatalokban. Minden egyénben, aki az igazság nevében virraszt, mert
valójában az igazság ölt testet a szeretetben.”
Legyen üzenet számunkra ez, és 56-ból az
idézet rádiósüzenet:,,A soproni lakosság teljes
politikai szabadságot kíván, és minden reményét a szabad választásokba
veti.”
Ennek az igazságnak, szabadságnak és
reménységnek
szellemében vagyunk kötelesek teljesíteni 56 befejezetlen forradalmát
és küldetését.
Azért, hogy végső győzelemre vigyük az
1956-ban elkezdett forradalmat: vértelenül de ezúttal mindenképpen
maradandóan.
|
Képgaléria
