|
A sakklátás fejlesztése mindenekfelett. Miért sakkoznak a vakok kitűnöen?
Néhány olyan kiváló sakkozót ismer a történelem, - így a múlt századbeli amerikai Pillsburyt, az argentin Najdorfot, a magyar Flesch Jánost - akik vidáman és eredményesen szimultánoztak az ellenfelek tucatjaival anélkül, hogy a táblát látták volna; ma egy "aktív" világbajnoknak, vagy tiszteletreméltó nagymesternek szinte kutya kötelessége, hogy tábla melletti sikerei mellett kitűnő "vak" játékos is legyen. A dolog misztikusbbnak hangzik, mint amilyen. Ugyanis a sakk "látás" már magábanvéve belső, szellemi tevékenység, aminek során a játszma kimenetelét nem az dönti el, amit pillanatnyilag a sakktáblán látunk, hanem amit elképzelünk, s amire ennélfogva "rájátszunk". Következésképpen a sakkbeli "látást" a tanulmányozott példák sokaságával fejleszteni lehet és kell. Az alábbi állásban egy párizsi versenyen Pillsbury világossal a következő állást érte el Maróczy ellen:  Szinte hihetetlen, hogy itt világosnak 3 lépéses döntő manővere van, ami ellen sötét tehetetlen. A második állásban sötétnek van előnye az áttekinthetetlennek tűnő kombinációs állásban, 
a mottó azonban, hogy azonnal cselekednie kell. Itt és a harmadik állásban is, 
ahol ugyancsak sötét kezdeményez, a nyerés fő motívuma a világos király kiszolgáltatottsága. Mindkét állásban sötét "fonalasan" nyer, nem adva időt és levegőt az ellenfélnek kezdeményezéshez. Igen tanulságos állások. Aki az ilyeneket megoldja, megérti, hogy a sakk végtére is pragmatikus ítéletekre készteti az agyat, és bizonyos előnyök vagy hátrányok a pozíciókban előre megjósolható következményekkel járnak. Ha valaki nem tudja megfejteni őket, írja meg, e-mailben megválaszolom. |