CyberPress.Sopron

Dr. Úry Előd köszöntője

Húsz éves az Soproni Erdélyi Kör. Olvasom és ízlelgetem a szavakat. Azon gondolkodom, hogy egy civil szervezet életében mit jelent a 20 év: - az ifjúság végét, a felnőtt korba lépést, vagy ez egy tisztesebb kornak számít a gyorsan rohanó és állandóan változó világunkban? Ki tudja!

Az évforduló, mindig a számadás ideje is. Próbálom Önöknek a kör történetének néhány pillanatát felidézni, a teljesség igénye nélkül. (...)

1996. augusztus 20-án a Millecenternárium napján, a városi ünnepségsorozat keretében, tiszteletadásként és köszönetként faragott székely kaput ajándékoztunk Sopron városának.

1997. december 20-án ünnepélyes keretek között felavttuk a Soproni Erdélyi Házat

2001. augusztus 20-án a barátság parkban a városi megemlékezések keretében felavattuk, a város vezetőségével közösen, a trianoni emlékparkot. Ettől fogva minden évben itt emlékezünk a gyászos eseményre.

2002. július 10-én a Kávin Körrel és a Rákóczi Szövetséggel közösen megrendeztük Sütő András 75-ik születésnapját.

2004. december 5-én részt vettünk és szerveztük a kettős állampolgárságért kiirt népszavazást.

2007. augusztus 20-án emlékplaketett helyeztünk el Ojtozi szorosban, a lerombolt Ojtozi emlékmű helyén.

2009. augusztus 5-én megemlékezést szervezünk a soproni Ojtozi emlékmű felállításának 75-ik évfordulóján.

Ezen kiemelkedő események között, havonta kiállításokat rendeztünk, előadások keretében próbáltunk részleteket bemutatni az erdélyi kulturából. Hosszú lenne felsorolni, hogy hány művész, előadó, tudós fordult meg az Erdélyi Ház falai között.

Hagyományos rendezvényeinket évente megtartjuk. 18. alkalommal szerveztük meg az Erdélyi Bált. Minden évben Mikulás várja az apróságokat. Szerencsére sok van belőlük.

Tíz évvel ezelőtt, a székely kapun olvasható „Béke a belépőre“ igével hívtam meg önöket a mi színes, erdélyi világunkba, hogy nézzenek szét körünkben. Az azóta eltelt újabb tíz év, remélem meggyőzte önöket, hogy becsületes dolgos magyar emberek vagyunk, hogy az erdélyi kultura, amit próbáltunk megismertetni Önökkel, a sajátosságaival is, a nagy magyar kultura szerves része, alkotóeleme. E nélkül a kultura nélkül mindnyájan kevesebbek, szegényebbek lennénk.

Nem véletlenül tettük az évfordulót a december 5-ére. Ez a nap még mindig élő seb a határon kivül rekedt magyarság és a jóérzésű határon belüliek lelkében. Bár mi a várossal közösen, mindent megtettünk a népszavazás sikeréért és ha csak Sopronon, a hűség városán múlt volna, akkor most nem kellene az orcánkra szégyenkező pír kiüljön e szomorú évfordulón. Reméljük, hogy mint annyi minden változni fog a jövőben és nemsokára törölni tudjuk ezt a Júdás emléket.

Isten hozta önöket tehát Körünkben, az Erdélyi Házban, köszönjük hűségüket és támogatásukat. Érezzék jól magunkat köztünk, mint ahogy mi is itthon érezzük magunkat Sopronban.

Távozáskor kísérje Önöket a mi szívből jövő kívánságunk: „Áldás a kimenőre“

Sopron nevében megköszönte, hogy az Erdélyi Kör megalakulásávall nemcsak egy újabb civil szervezettel gazdagodott a város., hanem annál sokkal többről van szó: komoly műveltség-hidat építettek az Erdélyi Kör tagjai. Erre a kijelentésre a legjobb példa az a sok-sok rendezvény: tárlat, író-olvasótalálkozó, emléktábla avatás, ami az eddigi időszakukat jellemezte: erdélyi bálok sorozata, fotókiállítások, emlékezés a trianoni döntésre és az ehhez kapcsolódó ünnepség évről évre, az ojtozi csata hőseire emlékeznek rendszeresen, és ehhez kapcsolódik az Ojtozban felállított emlékmű ügye, támogatása és a kapcsolat ápolása is.

A Kör 20 éves jelenléte megmutatta hogy a Kárpát-medencében élő magyarok számára a legfontosabb a hazaszeretet. Csak ez kovácsolhatja eggyé, ez teheti a hazáért minden áldozatra képessé az itt élő népeinket. Csak így őrizhetjük meg identitásunkat, kultúránkat és országunkat.

Az elkövetkező sokszor húsz évre dr. Fodor Tamás polgármester töretlen hitet, nemzettudatot, elszánt tetteket és erőt, egészséget kívánt a körnek, elnökének és minden tagjának.

„Erdélynek s Magyarországnak érdekei ugyanazok, s így, ki őszintén s üggyel szolgálja az egyiket, az a másiknak is hű embere. Ne felejtsük ezt, s bízzunk a valóban, az Igazságban, s mindenek fölött tiszta szándékunk s férfias állhatatosságunkban.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Megjelentek!

Széchenyi István – aki Sopron város díszpolgára is volt – mondta ezeket a szavakat.

Ebből a vallomásból következik, hogy a Legnagyobb Magyar, a magyarság ügyét közösnek, sőt egynek tekintette.

Az erdélyiekkel folytatott levelezésében Széchenyi István gyakran használt kifejezései a „Hazámfiai”, a „Magyar közös honunk”, a „közös hazánk”, a „rokon hazánk”.

Miét is mondom mindezt?

Azért, kedves Megjelentek, mert amint minden magyar embernek kötelező – legalább egyszer – elzarándokolni Széchenyi István sírjához, Nagycenkre, ugyanúgy, azt gondolom, hogy minden magyar embernek legalább egyszer látnia kell Erdélyt. Legalább egyszer. De, aki egyszer eljutott Erdélybe, az pedig megtapasztalja, hogy Erdély ereje, szellemisége vissza-vissza hívja.

Erdély, az ott élő magyarok, – a több évtizedes elzártságban és létük fenyegetettségében, – tisztán megőrizték a népművészeti, néplélektani, anyanyelvi, világszemléleti értékekeit. Máig közös értékeinket!

Nálunk, anyaországiaknál jobban féltve őrizték meg cselekvő hitüket, mint megmaradásuk egyetlen esélyét és utolsó lehetőségét.

A Soproni Erdélyi Kör 20 éves története, pedig, éppen ezeket a szellemi lelki értékeket mutatta és mutatja fel folyamatosan, minden egyes rendezvényével, de még ennél is többet!

Ennél is többet: azt az életerőt, a mindenek ellenére való élniakarást, azt a sorsalakító küldetésvállalást, amely az anyaországi magyar társadalomból a kommunizmus évtizedeiben kiveszőfélben volt. Olyan energiákat mutatott fel és szabadított fel az erdélyi körülmények között, a diktatúrában edzett erdélyi magyarság, amely a rendszerváltás utáni magyar társadalomnak, a nemzet megmaradása és újjáépítése érdekében adott új erőt, az összes, nemzeti megmaradást szolgáló mozgalommal együtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sopronban és környékén 1921-ben megadatott a népszavazás lehetősége arról, hogy a határ melyik oldalán szeretnének az emberek élni.

A Magyar Nemzetgyűlés ugyan 1922-ben törvénycikkbe iktatva adományozta a Civitas Fidelissima címet Sopronnak, de 1947 után minden, ami Trianonra, mint diktátumra, utalt, egyszerre csak tiltottá vált. Egy nemzetgyilkos ideológia (a kommunizmus) meg nem történt eseményekké akarta tenni a magyar nemzet melletti hűséget és áldozatvállalást, amelynek jeleiből és szellemiségéből táplálkozott hosszú ideig az 1921. évi hűségben edzett, igaz, lokálpatrióta soproniság.

Ezért fontos itt elmondani és megköszönni, hogy a Soproni Erdélyi Körnek köszönhetően lehetett először Sopronban nyilvánosan is a közbeszéd tárgya Trianon.

Hogy az Erdélyi Kör jelenlétének köszönhetően , lehetett emlékezni arra, hogy a határainkon kívül magyar emberek milliói élnek, akiknek feje fölött, megkérdezésük nélkül rajzolták át a térképet.

Hogy ezek az emberek testvéreink, honfitársaink, annak a szellemi és lelki Magyarországnak a tagjai, amelynek törékenységére éppen a 2004. évi december 5-én tartott népszavazás mutatott rá.

Bármennyire is furcsán hangzik, de a december ötödikei népszavazás egy olyan esemény, amelyre lehet jövőt építeni, hiszen az igenek voltak fölényben a nemekkel szemben, ez pedig erkölcsi alapot és politikai kötelezettséget jelent.

Ez az erkölcsi tény fajsúlyosabb, mint egy egyszerű jogi tény.Már csak egy olyan parlamentre van szükségünk, amely ezt tudomásul veszi, és ennek megfelelően a szükséges törvényt megalkotja.

Az összetartozás nemzeti öntudatával és büszkeségével állunk készen arra, hogy ezt a törvényt megalkossuk. És meg fogjuk alkotni.

A polgári értékrendet valló politikai erő régi, szívből fakadó törekvése, mint nemzeti elkötelezettségűnek, hogy a nemzet határokon átívelő egyesítése, ,,a haza a magasban” megteremtődjön.

Ha az anyaország gyenge, a Kárpát-medencei magyarság is gyenge marad. Az ott élő és az összes magyarnak az az érdeke tehát, hogy az elmúlt hét esztendőben meggyengült Magyarország ismét nagy és erős, nemzetközileg megbecsült és elismert ország legyen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Soproni Erdélyi Kör léte, jelenléte egyszerre valóság és jelkép Sopronban.

Valóság: azért, mert a Kör megalakulása óta folyamatosan jelen van Sopron közösségi életében.Folyamatosan gazdagította, gyarapította és gyarapítja azt az évszázadok alatt kialakult szellemi- és kultúr-kincset, amely Sopronnak és környékének sajátja.

Nem csak ismeretet ad, bemutat, információt, tudást közöl, értéket közvetít a magyar nemzet keleti részéből, hanem egyszerre tölt be kultúrmissziót itt helyben és Erdélyben egyaránt.

És jelkép: mert a Soproni Erdélyi Kör mindenkit elgondolkodtat előbb-utóbb azon, hogy valójában mit is jelent magyarnak lenni, hogy mit jelent a Szent István-i értékrendben fogant nemzet egysége.

„Erdélynek s Magyarországnak érdekei ugyanazok, s így, ki őszintén s üggyel szolgálja az egyiket, az a másiknak is hű embere.” – tartotta Széchenyi.

Ma is szükség van minden olyan cselekedetre, amely Magyarország romjaiból való újjáépítését szolgálja a jövőben.

Ennek az újjáteremtésnek és –építésnek csakis az a hűség lehet az alapja, amely a Civitas Fidelissima hűsége és az erdélyiek nemzethez való cselekvő hűsége is egyben.