|
Hírességek, akik azért sakkozni is tudtak...Ki?MIért?Miért nem? Ne add fel! A reményt persze...
Kevesen tudják, hogy a sakk-tehetség, a zenei adottság és a matematika iránti fogékonyság közös területeket foglalkoztat az emberi agyban. Már a negyvenes években cikkek jelentek meg a Magyar Sakkvilágban sakk és zene címmel. Itt most nemcsak arról van szó, hogy Erkel Ferenc, világhírű operaszerzőnk Magyarország sakkbajnoka is volt, vagy, hogy Taimanov orosz nagymester ünnepelt zongoraművész, a világbajnokjelölt Szmiszlov nagymester pedig neves operaénekes. Az is csak az alaptétel igazolója, hogy Einstein, a relativitás-elmélet atyja erős amatőr volt, s hogy Emmanuel Lasker, a heidelbergi egyetem matematika-professzora évtizedekig a sakk világbajnoka volt; egy másik, újabb kori világbajnok, Michail Botvinnik pedig elektromérnök-tervező. A hadvezérek közül Napóleon a 64 kockás harcmezőn is elég rövidlátónak bizonyult. (Sakk-asztalát az asheville- i Biltmoor-ház magánmúzeuma őrzi.) Ránk maradt partijai bizony kissé... No, de halottakról csak jót... Tolsztoj viszont ügyesen „pinglizett", hogy pesties sakk-szlengben fejezzük ki magunkat. Lenin is szeretett sakkozni, még képet is festettek róla sakkozás közben. Ránk maradt partijai közül egyet sem láttam. Sztálin, szerintem, azért nem sakkozott, mert pragmatizmusában már parti közben levágta volna saját királyának a fejét is, pedig már Majakovszkij, a híres szovjet költő megírta, hogy „a sakkban a kommunista is védi a királyát..." de beszélhettél te Sztálinnak... Hazánkban viszont Kádár János sakkozott kitűnően, mesterjelölti szinten. Azt hiszem, első osztályú minősítése volt. A sakkozók mindenféle ügyben számíthattak segítségére. Egy mestererejű játékost Pécsett a legnehezebb időkben még lakáshoz is juttatott. Ez mind érdekes adalék, de nem perdöntő - ami a sakk iránti fogékonyság gyökereit illeti. Az viszont annál inkább, hogy az Internet nemzetközi mezejéről találomra összeverődött sereg játék közben megkérdezi egymást, ki hová valósi, mivel foglalkozik? Tegnap egy holland fiú körmölte az „üzenőre", hogy ő deventeri. Mondok: „én is játszottam ottan a Maxim bárban". Kiderült, hogy ő „szintén zenész" - és majdnem összekaptunk, sakk helyett, műfaji vitákon... Pár hete egy Virág Ferencet láttam a listán sakkozni. Megszólítottam. Ő is zenész. A Balatonon nyaralt, onnan sakkozgatott kis laptop computerén. Egyik erdélyi „nagymenőnk" mérnök. Különösnek tűnik, de logikai magyarázata van: igazán „menő" képzőművész - tehát festő vagy szobrász - nem ismeretes a mester sakkozók között. Ok: a sakk, a zene és a matematika dialektikus; azaz problematikájával mozgásban, a történés folyamatosságában foglalkozik - míg a képzőművészet statikus, azaz a fényképezőgép lencséjéhez nagyon hasonlóan egy adott helyzet vagy pillanat tér- és idő-koordinátáit ragadja meg, és ez még akkor is csak egy-egy mozdulat pillanatképe, ha jelzéseiben ennél sokkal többet fejez ki. Egyszerűbben: a sakkozót vagy komponistát az adott pillanatban előállott helyzet csak mint a jövőbe látott cél ugródeszkája érdekli, a képzőművészt viszont ez az „ugródeszka" ragadja meg. Éppen emiatt a sakkban - miként a való életben is - győzedelmes és elhibázott döntések szabják meg az „alkotás" értékét. Itt sincs happy end, azaz a legigazabban járt úton is elbukhatsz a végén. Az alábbi hadállásban Thomas nevű ellenfelem sötéttel kitűnően játszott a 18-ik lépésig. És akkor... Ám lássuk a játszmát! 1. e4, c6 2. d4, d5 3. ed:, cd: 4. c4, Hf6 5. Hc3, Hc6 6. c5, e5! Kitűnő játék. Sötét nem engedi meg, hogy világos a vezérszárnyat lezárva ott operáljon.  7. Fb5, ed 8. Vd4:, a6 9. Fc6:, bc 10. Hf3, Fe7 11. He5, Fb7 12. 0-0, 0-0 13. Ha4, He4 14. Fe3, f5?! 15. f3, f4 16. fe, fe3 17. cxd5, Ff6!  Eddig sötét kitűnően játszott, semmi előnyre nem tettem szert. 18. d6, Te8?? A szöveglépés viszont végzetes, mert ellenfelem nem ismeri a fojtott matt formulát... Következett: 19. Vc4+, Kh8 20. Hf7+, Kg8 21. Hh6+, Kh8 22. Vg8+, Txg8 23. Hf7 matt! Ha 18. -, Te8?? helyett sötét lecseréli a huszárt e5-ön, kiegyenlíthette volna a játszmát... Ez még hagyján, itt sötét legjobb (18. -,Fxe5!) húzása esetén is lehetett volna eső, vagy sár, de a következő állásban:  sötéttel olyan rosszul álltam, hogy aki azt mondja, ő rosszabbul is állt, az csal, vagy festi magát! Egyszerűen kész voltam! Nem volt lépésem. Legokosabb lett volna feladni a játszmát, de az ember amíg él, remél, így a diagram-állásban először is a kétségbeesett 28. -,Vf5-el felajánlottam a vezércserét, ami az ellenkező színű futók miatt elhúzta volna a partit, s azalatt ellenfelemet esetleg megüthette volna a guta.... Ám kegyetlen kínzóm nem vette a lapot, hanem a kitűnő 29. Vb7-el elháríthatatlan tisztvesztés elé állított... Most kellett volna feladni!... Ehelyett az ócska trükkös 29. Fe2!!??-t léptem. Ha most ellenfelem nem úszott volna diadalmámorban, hanem egy percre körülnéz és 30. h3-at lép, összeboríthattam volna az állást. Ő azonban a mindent elsöprő és egyben borzalmas 30. Vxc8??-al kiirtotta a lovamat, amire 30. -,Vb1+ 31. Kf2, Vf1+ 32. Kg3, Ve1 matt következett! Sic transit gloria mundi! Tudjátok, szegény ellenfelem mit csinált? Ezt is latinul mondom, a soproniak szeretik a latint... SI VITA MALA CARE TENAT ! ... Nem csodálom... |