|
"Jártak már úgy hogy kilencven szám közül nem tudtak választani ötöt ?"
Lottómámor: 660 millió
Lottómámor: 660
millió
Jártak már úgy hogy kilencven szám
közül
nem tudtak választani ötöt ? Hát igen, a
lottószelvény
fölé hajolva nem jutott az eszembe egyetlen szám
sem.
Gazdagodni vágyásom közepette
belémhasított
a felismerés. És mi van akkor ha én nyerem meg az
öttalálatost ? A kezemben szunnyadó
lehetõségtõl
a nyálam elapadt, a torkom kiszáradt és a
szívem
hevesebben pulzált. Férfiasan bevallom elrententett a
nagy
lehetõség, hiszen vidám balkáni napjaim
gyökeresen
megváltoznának. Olyasvalamit éreztem mint az a
suttyó
kölyök aki felmászott az almafára, ott
jól
bezabált, majd rájött a hasmenés és
ott
helyben a fa tetejérõl, nadrágot gyorsan
letolva
rottyantott lefelé az ágak között össze
vissza,
ezáltal elzárva maga elõl a lefelé
vezetõ
utat. Na és mi van akkor ha mást csókol homlokon
a
Fortuna ? Ha az illetõ még nem látott pár
százezer
forintot egyben ? Ha öngyilkosságba kergeti a roppant
summa
? Vagy ha mondjuk beteg az illetõ, ki fogja közölni
vele
az örömhírt, talán az orvosa ? Lehet esetleg a
szerencsés egy szívbeteg kinek a családja
felkéri
a kezelõorvosát, hogy közölje a beteggel a
jó
hírt. Mire a nagybecsû tudor emígyen szól a
pácienshez. - És mondja mit tenne ha megnyerte volna a
lotto
fõnyereményt ?
- Hát akkor a felét magának adnám,
válaszolja
a beteg, mire az orvos a szívéhez kap és
összeesik.
Szerintem az élet különös
játékával
van itt dolgunk. Mifelénk a bizonytalan holnapban
gondolkodó
embernek egy bizonyos mérték fölött a
szerencse
maga a szerencsétlenség. Ily gondolatokra jutván
úgy
döntöttem most inkább mégsem
kísértem
a szerencsémet. A morfondír fonalát pedig az
agyamban
továbbgombolyítom. És mi lenne akkor ha........?
Széna
|