Mit tehet az egyén azért hogy megakadályozza az emberiség önpusztítását?
(Rendkívüli könyvajánló)
Reklám te mosolygó hulla
( Rendkívüli könyvajánló)
Mit tehet az egyén azért hogy megakadályozza
az
emberiség önpusztítását? Egyetlen
megoldást
látok, mindenkinek el kell köteleznie magát
magát.
Ebben a felelõsségvállalásban Oliverio
Toscani
a Benetton reklámfotósa és mûvészeti
vezetõje több fejjel kimagaslik a többiek
közül.
Toscani harcot indít a rózsaszín, hazug,
semmítmondó,
butító reklámok ellen. A könyvében
sajátos
eszközeivel kíméletlenül és
kendõzetlenül
mai korunk égetõ kérdéseire
irányítja
a figyelmet. Ki ne ismerné Toscani 4x3 méteres Benetton
óriásplakátjait,
melyek a világ minden részén felkavarják a
reklámvilág állóvízét. A
reklámon
keresztül küldött üzeneteivel sikeresen
hívja
fel az emberiség promlémáira a figyelmet,
még
olyan áron is, hogy napról napra növekszik az
álszent
bírálóinak a tábora. Ahhoz hogy
Toscanit
megértsük, eseteg vitatkozni, vagy azonosulni tudjunk
vele,
egyszerüen muszáj a kezünkbe venni e remek
olvasmányt,
még akkor is ha arra a pár órára
kikapcsoljuk
a televíziókészülékünket.
Toscani szerint totális összefonódásban
élünk
a televízióval és a reklámokkal.
Életünket
teljesen behálózzák a médiák.
Naponta
több órát töltünk a
készülékek
elõtt, gyermekeinkel együtt szinte oda vagyunk
láncolva.
A reklám behatol a tudatukba. Toscani rövid
gondolatébresztõjével
remélem azokban is kedvet ébresztek az olvasáshoz
akik már észre sem vették hogy
beléptünk
a poszthumán korszakba. Olyan veszélyes korban
élünk
amelyben a TV társaságok tulajdonosai,
irányítói
politikai vezérekké válhatnak.
" Õk ellenõrzik a képet, vagyis a
valóságot.
A testünket és a szellemünket. Szelíd
diktatúra,
meggyõzõ, tudatküszöb alatti, amelyet
nézettséget
méricskélõ szakemberekkel manipulálnak. Ez
a legrosszabb, nem lehet fellázadni ellene. Nincs
börtön,
nincs smasszer. A börtönrácsokat a
képernyõ
pótolja. A látszatélet egész
egyszerûen
a való élet helyébe lép. A legnagyobb
ünnepek,
a leghatalmasabb érzések virtuálissá
lesznek.
Az emberek közötti közvetlen
kommunikáció,
annak melegével, ünnepeivel, az érintkezés,
a
hangulat, a szeretet, a csábítás, mind-mind
eltûnik
egy hideg, elektronikus pszeudokommunikációban.
Már
elérkezett a science-fiktion kora, Huxley szép új
világa.
Hamarosan az egész földkerekség a
tévéreklám
véráramlatába kerül.
Technoszférában
fogunk élni, ahol fölöslegessé vált
testünket
hatalmas tévékészülékekhez
és
tapintókesztyükkel ellátott
számítógépekhez
kapcsolják. Nem hagyjuk el többé csodás
elektronikus
lakunkat, élõben követjük a világ
eseményeit
annélkül, hogy valaha is szembekerülnénk
velük.
Bármit megvásárolhatunk anélkül, hogy
kilépnénk a szobánkból.
Érzékelõ
képernyõk, amelyek követni tudják
pupilláink
mozgását, regisztrálják és
elõre
kitalálják reagálásunkat és
kívánságainkat,
és szünet nélkül kínálgatnak
mindent
, ami szem szájnak ingere. Hála a kiberszex
kombinációinak,
megdughatunk egy virtuális, tizenkét ruganyos kebellel
rendelkezõ
Claudia Schiffert, és gombnyomásokkal juthatunk fel az
extázis
csúcsaira. Végre itt a boldogság! "
Jó olvasást!
Széna
|