CyberPress.Sopron

Kuncogó Gábor az ellenzék szószólója a parlamentben napirend elõtti felszólalásában, a miniszterelnök vezetési stílusát kritizálva tömören kijelentette: - Tisztelt miniszterelnök úr ha olyan fejem lenne mint önnek akkor szatyorban hordanám.

A döbbent csöndet a miniszterelnök törte meg. A nagyformátumú politikus (XIV. Lajos kései követõje) azonnal magához kérette a 220 voltot. Méltóságteljesen felszólalásra emelkedett, ujjaival V betût formált (mint tudjuk ez a gyõzelem jelképe) majd ujjait a konnektorba dugta. Amit ezután kiálltott az ma már történelem. - Uraim, az áram én vagyok!

Korruptkai Tihamér egykori rendõr százados mától feloldotta több éves önkéntes hallgatását. Végre fény derülhetett rendõri vezetõk szõkített nõügyeire, kártyaadósságokra, ittas közterülethasználatra, olajoshal ügyekre, valamint ceruza és radír lopásokra.

Korruptkai mindig nyitott szemmel járt szolgálatban. Egyszer megpróbálta csukott szemmel is, de mióta nekiment egy villanyoszlopnak felhagyott a kísérletezéssel. Õ olyan rendõr volt aki úgy figyelt befele, hogy közben kifelé nézett. Ettõl mindig fátyolos volt a tekintete. Az útjába kerülõ prostituáltak nem tudták eldönteni, hogy szerelmes e beléjük vagy csak depressziós. Õ állandóan az elsõ vonalban volt szolgálatban. Az ellenséges tûzvonalban nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. Egyik eset során is, amikor egy olajoshal szállítmány nyomaira bukkant, az élete kockáztatásával azonnal jelentetete az esetet feletteseinek, ám a felettesek azonnal egy közeli óvodába rendelték ovizsarunak. Új besztásában haladéktalanul nyomozni kezdett egy eltûnt parízeres szendvics ügyében. Sajnos így nem lehetett ott amikor egyik felettese hirtelen felindulásból hátba lõttte magát. Az öngyilkosságot több körülmény is gyanússá tette. Az asztalon heverõ búcsulevélnek kinevezett szolgálati feljegyzés így fejezõdött be.

Asztal a viszta bébi. Minden valószínûség szerint szerint Kucsma alezredes így akarta rejtjelezve megüzenni, hogy õ tudja, hogy mi tudjuk, hogy õk tudják. Szorongatott helyzetében három választási lehetõsége volt. Vagy meggombamérgezi magát, elüti saját magát a szolgálati autójával, vagy hirtelen felindulásból elköveti saját maga hátbalövését. Bátor rendõrhöz méltóan az utóbbi férfas halált válsztotta. A lövés után, utolsó erejével a töltényhüvelyeket katonás sorrendben a széke mellé helyezte, és letörölte az ujjlenyomatokat a pisztolyról hogy megkönnyítse a kollégák helyszinelési munkáját. Mint a rendõrség költségvetéséért is felelõs vezetõ, még az élete utólsó pillantában is a költségek lefaragásán fáradozott. A lövés elõtt testét egy gumiember rugalmasságával úgy fordította, hogy a lövéskor szétspriccelõ vér az asztalon lévõ alátétre fröccsenjen, hiszen a rendõrség a rendõrségi költségvetésbõl évekig nem telne az iroda újratapétázására.

Korruptkai a fenti állítólagos ellentmondásokra akkor jött rá, amikor a titkosrendõrséggel kollaborálva több alkalommal kényszervallatta önmagát, hogy ezzel is megkönnyítse az ügyészség és a vizsgálóbizottság munkáját. Helyzetét meglehetõsen nehezíti a közvélemény szemében, hogy kocsmai verekedést provokált önmaga ellen. Az ügy kapcsán azt róták fel neki, hogy az incidens alatt nem oszlatta fel önmagát, így a vizsgálóbizottság a fenti jogcímen kizárta az exrendõr kamarából. A százados a médiák segítségével elkerülte, hogy megöngyilkolja magát. Azóta csak egyszer került kellemetlen helyzetbe. Egy sétakocsikázásnak indult autós üldözés során autójának dugattyuja besült a szõkített olajtól. Életét csak a hatalmas rendõri rutinja mentette meg. Autójából kipattanva üldözõi arcába vágott több millió gyûrött rubelt, akik a meglepetéstõl az árokba hajtottak. A helyi rendõrség

kivizsgálta az ügyet, majd a vizsgálat anyagát ötszáz évre titkosította.