Rovat: Soproni Snassz
1999. március 08., hétfő 00:00
|
Minden hely foglalt. Vékony diákforma srác áll tálcával a kezében, szemével tanácstalanul pásztázza a tömeget, míg az egyik sarokban felfedezi az egyetlen széket. Soproni szilánkok (vagy sziklák)
Új embléma Munkám során sokféle emberrel és még többféle kívánsággal találkozom. A grafikai tervezés igen összetett, sokszínû munka. A kívánságok nagyon széles skálán mozognak, hát még ha egy nagyreményû vállalkozás mégnagyobb reményû tulajdonosa adja elõ a kívánságait. Skicceket mutat, színeket tervez, összeférhetetlen megoldásokat kíván. Embléma kell az új cégnek. Próbálok ellenkezni, érvelni, magyarázni, hiába. Saját elképzeléseit erõlteti. - Miért nem tervezi meg Ön a cége logoját? -kérdezem. Nem õ nem ért hozzá, hiszen én vagyok a szakember. Az agyam önálló úton jár, kezemet másképp irányítja a tudatom, nem köthet gúzsba a dilettantizmus. Embléma kész. Egészen más mint a kívánság szerinti. Megrendelõ nézi, forgatja, bólogat, hümmög, majd elégedetten megállapítja, hát igen, pont ilyet akartam. Próbálom humoros oldaláról nézni az efféle gyakori történeteket. Karinthy jut az eszembe, aki hajdanán a New York Kávéházban emigyen kérdezte a fõpincért: - Mondja, milyenek itt a vendégek? - Hát nagyon sokfélék. Az egyik forrón szereti a feketét, a másik sok cukorral, a harmadik cukor nélkül, a negyedik tejjel, az ötödik csak tejszínhabbal. Tudja mindegyik vendéghez odamegyek, mosolyogva felveszem a rendelést, utána bemegyek a söntésbe és csak bekiabálok, öt feketét kérek ! Egyél ha tudsz ! Gyorsétterem, sorbanállás, tömeg. Minden hely foglalt. Vékony diákforma srác áll tálcával a kezében, szemével tanácstalanul pásztázza a tömeget, míg az egyik sarokban felfedezi az egyetlen üres széket. Tálcáját bizonytalanul egyensúlyozva odasorjáz az asztalhoz. Vállalkozó fazon fennhangon telefonál. Elõtte ételmaradékok, zacskók, papírdobozok hatalmas összevisszaságban, mintha legalább négyen falatoztak volna. Srác óvatosan odahajol, majd csendesen megkérdezi: - Elnézést szabad ez a hely? - Nem ba....meg! - Bocs és miért nem? - CSAK! Na ebben a csak-ban benne volt minden fenyegetés. Sötét gondolatokat szült ez az egy szó; (Húzz el köcsög, mert mindjárt leütlek , tökön rúglak, vagy szitává lõlek). A srác gyors léptekkel eloldalazott majd tovább szobrozott a tálcával szabad helyre várva, pedig az élet olyan mint egy jó ebéd, ha eléd rakják meg kell enni, csak éppen nem mindegy hogy ülve, vagy állva eszel. Az illetékes nyilatkozta Azért tartott két évig a Csatkai utca csatornafelújítása, közmûvesítése, aszfaltozása, hogy jó pár évig ne kelljen felbontani. Ennek tudatában már hónapok óta boldogan és teljes szélességben autózok a város útjaihoz képest szinte sztráda minõségû burkolaton. Ám a napokban úttorlasz állta utamat. A múzeum sarkánál két csatornafedelet buherálnak a szûz asztfaltba. Vajon még hány csövet és fedelet felejtettek ki a majd két éves gondolkodási idõ alatt. És vajon még hány évig gondolkodnak azon, hogy a járdából mit felejtettek ki? Mindenesetre jó lenne már leaszfaltozni, hogy legyen már mit felbontani. Széna |