CyberPress.Sopron

"Lehet kies hazánkat nem szeretni, ám ezer éves történelmünket elvitatni lehetetlenség. Kőkemény nép a magyar..."

Ezer éves  vérzivatar a Kárpát medencében

Lehet  kies hazánkat nem szeretni, ám ezer éves történelmünket elvitatni lehetetlenség. Kõkemény nép a magyar. Ezer éven át fennmaradni rengeteg patakvér folyása közepette világraszóló teljesítmény. Vajh ismeri e mindenki a világban ezt a rendkívüli produkciót ?  Hát nem valószinû. Fõleg a tengerentúlon  alulinformáltak azok a derék amerikai bunkók. Persze egy átlag amerikai prosztótól nem várható el hogy megkülömböztesse Budapest nevét Bukaresttõl, vagy Magyarországot ne Ázsiában,
hanem Európában keresse a glóbuszon. Gábor Zsazsa hiába verte az amerikai rendõröket, hiába facsarta ki a burzsoá tõkét többszörösen, a helyzet nem sokat változott. A pallérozott elmék ugyan mindenhol tankönyvekbõl szívják magukba az  infót, így nem kis erõfeszítéseket tesznek azért hogy fejükbe plántálják az Európai népek történetét. Igen ám de milyenek is ezek a tankönyvek. A Szláv népek  gyûjtõcím alatt szakítottak a derék szerzõk egy pár feledhetõ sort történelmünk számára. A kalandozó magyarok nyilaitól rettegõ Európától kezdve, történelmünk úgy kimaradt a külhoni tankönyvekbõl, mint a panel konyhából a házi álldás. Csupán annyi a külömbség, hogy Manci néni azért nem tette fel a népi falvédõt mert nem tudott szöget verni a betonba, addig az amerikai tankönyvekbõl a hely és az érdektelenség hiánya miatt feledték ki e jeles nemzetet. Talán a történelmünknek csak így az utolsó évszázadban szenteltek némi figyelmet, amikor Horn Gyula 1989-ben kirugott egy téglát a Berlini falból, ami ezután hamarosan, hatalmas robajjal le is dõlt. Végül is nem tudom jogos  e a háborgásom, és joggal kérhetjük e számon a külföldieken hazánk történelmét, ha  a honi tirpákok sem ismerik azt. Rosszabb esetben ismerik ugyan, de bizonyos daliás idõket elferdült politikai marketing célokra próbálnak felhasználni. Hát ezek tükrében készülünk megünnepelni hazánk ezeréves fennálását. Ünnepelni fogjuk magunkat. Szomszédaink valószinû tüntetõleg távolmaradnak ettõl az eseménytõl, feltehetõen határtalan szeretetük és megbecsülésük okán. A világ többi részén pedig nem is tudják hogy létezünk, nem tudják hogy ki volt István király, nem ismerik Mátyás királyt, vagy a Hunyadiakat.  Nem hallottak Bartókról, Kodályról vagy Lisztrõl. Nem tudják mit tett Széchenyi a felemelkedésünkért. Így  aztán ez az ünnep is olyan lesz mint a többi. Egynapos, kétnapos, másnapos.
Egyáltalán kinek van itt kedve ünnnepelni?

Széna