"Lehet kies hazánkat nem szeretni, ám ezer éves történelmünket elvitatni lehetetlenség. Kőkemény nép a magyar..."
Ezer éves vérzivatar a Kárpát medencében
Ezer éves vérzivatar a
Kárpát
medencében
Lehet kies hazánkat nem szeretni, ám ezer
éves
történelmünket elvitatni lehetetlenség.
Kõkemény
nép a magyar. Ezer éven át fennmaradni rengeteg
patakvér
folyása közepette világraszóló
teljesítmény.
Vajh ismeri e mindenki a világban ezt a rendkívüli
produkciót
? Hát nem valószinû. Fõleg a
tengerentúlon
alulinformáltak azok a derék amerikai bunkók.
Persze
egy átlag amerikai prosztótól nem
várható
el hogy megkülömböztesse Budapest nevét
Bukaresttõl,
vagy Magyarországot ne Ázsiában,
hanem Európában keresse a glóbuszon.
Gábor
Zsazsa hiába verte az amerikai rendõröket,
hiába
facsarta ki a burzsoá tõkét
többszörösen,
a helyzet nem sokat változott. A pallérozott
elmék
ugyan mindenhol tankönyvekbõl szívják
magukba
az infót, így nem kis
erõfeszítéseket
tesznek azért hogy fejükbe plántálják
az Európai népek történetét. Igen
ám
de milyenek is ezek a tankönyvek. A Szláv
népek
gyûjtõcím alatt szakítottak a derék
szerzõk
egy pár feledhetõ sort történelmünk
számára.
A kalandozó magyarok nyilaitól rettegõ
Európától
kezdve, történelmünk úgy kimaradt a
külhoni
tankönyvekbõl, mint a panel konyhából a
házi
álldás. Csupán annyi a
külömbség,
hogy Manci néni azért nem tette fel a népi
falvédõt
mert nem tudott szöget verni a betonba, addig az amerikai
tankönyvekbõl
a hely és az érdektelenség hiánya miatt
feledték
ki e jeles nemzetet. Talán a történelmünknek
csak
így az utolsó évszázadban szenteltek
némi
figyelmet, amikor Horn Gyula 1989-ben kirugott egy
téglát
a Berlini falból, ami ezután hamarosan, hatalmas
robajjal
le is dõlt. Végül is nem tudom jogos e a
háborgásom,
és joggal kérhetjük e számon a
külföldieken
hazánk történelmét, ha a honi
tirpákok
sem ismerik azt. Rosszabb esetben ismerik ugyan, de bizonyos
daliás
idõket elferdült politikai marketing célokra
próbálnak
felhasználni. Hát ezek tükrében
készülünk
megünnepelni hazánk ezeréves
fennálását.
Ünnepelni fogjuk magunkat. Szomszédaink
valószinû
tüntetõleg távolmaradnak ettõl az
eseménytõl,
feltehetõen határtalan szeretetük és
megbecsülésük
okán. A világ többi részén pedig nem
is
tudják hogy létezünk, nem tudják hogy ki
volt
István király, nem ismerik Mátyás
királyt,
vagy a Hunyadiakat. Nem hallottak Bartókról,
Kodályról
vagy Lisztrõl. Nem tudják mit tett Széchenyi a
felemelkedésünkért.
Így aztán ez az ünnep is olyan lesz mint a
többi.
Egynapos, kétnapos, másnapos.
Egyáltalán kinek van itt kedve ünnnepelni?
Széna
|