|
Kupa győzelemre emlékeztek A SMAFC 30 éve nyert Magyar Kupát
A képen jól látszik az idő múlása! Bizony, az itt látható "öregurak" a soproni sporttörténelemben mindmáig egyedülálló tettet hajtottak végre: Magyarországon először vidékre vitték az akkor még Magyar Népköztársasági Kupának nevezett trófeát és sajnos Sopronban azóta sem sikerült megismételni a tettet. Még azt a tettet sem, hogy ugyanabban az évben a Magyar Bajnokság ezüst érmét szerezték meg olyan neves társaságban, mint a bajnok Budapesti Honvéd és az utánuk végzett MAFC, Csepel, Baja. Pedig akkor is tudtak kosárlabdázni Magyarországon, hiszen pl. 1968-ban a magyar válogatott a nyolcadik helyen végzett az Európa Bajnokságon és ezt az eredményt azóta sem sikerült megismételni. Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata átérezte az alkalom jelentőségét és a csapat részére a "SOPRONÉRT" városi kitüntetést adományozta, melyet a Polgármester a SMAFC-ROTO-ELZETT - ALBA COMP mérkőzés előtt ünnepélyesen adott át. Jó soproninak lenni ilyen és ehhez hasonló emlékezések alkalmával, mert büszkék lehetünk arra, hogy van a város sport múltjában számos olyan emlék, melyekre a maiak is büszkék lehetnek. Büszkék lehetnek, mert ennek a városnak a polgárai, akik közül országosan elismert sportolók kerültek ki. Krasznai Ferenc testnevelő tanár, edző sikeres munkát végzett az akkori csapattal is és sok egyéb siker mellett a kupa győzelem talán a legértékesebb diadal volt. A csapat jogot szerzett a Kupagyőztesek Európa Kupájában való indulásra és nemzetközileg is ismerté tette a Soproni MAFC nevet. Egy osztrák csapat legyőzése után a Juventud Badalona ellen már kevésnek bizonyult a csapat tudása és meg kellett hajolni a nagyobb erőt képviselő spanyol csapat előtt. Bízunk benne, hogy azoknak élmény volt emlékezni, akik akár csapat tagként, akár szurkolóként vagy szimpatizánsként átélték az akkori eseményeket és büszkék lehettek a Sopronnak hírnevet szerző társaságra. Az egykori játékosok a régi SMAFC-os társakkal ismét pályára léptek, persze megnőtt pocakkal, őszülő halántékkal, megkopott játéktudással de változatlan lelkesedéssel. Igaz, hogy azóta jelentősen átalakult az akkori amatőrizmus, azért talán a mai profik is tanulhatnak valamit az elődöktől: ha mást nem is, de határtalan küzdőszellemet és a soproni színekért való óriási akarást. |