|
Egy futballkirály halálára... Isten veled Pepi bácsi
Fekete zászlót lobogtat a májusi szél az Anger-réti futballpályán. Vasárnap hajnalban, életének 88. évében soproni otthonában elhunyt a SFAC futballkirálya, Scheidl "Peps" József, vagy ahogy a hivatalos Sopron ismerte, az egykori futballzseni Soproni II József, a legendás jobbszélsõ. Peps nekünk, soproniaknak azt jelentette, amit a fradistáknak Sárosi György doktor. Talán nem is volt véletlen az a barátság, ami kialakult a két nagyszerû sportember között, mert Scheidl József mindig is példaképének tekintette a Fradi zseniális labdarúgóját. Pepi bácsi mindhalálig hû maradt Sopronhoz, az Angerhez, a SFAC-hoz. Sajnos, nem érhette meg szeretett klubja 100. születésnapját, legkegyetlenebb ellenfelét, a halált nem tudta kicselezni. A nagybetûs életben azonban mindenütt megállta a helyét, a pályán, az Angeron, ahol most még a fûszálak is gyászolnak. Tegnap este a soproni borozókban a futball barátai csak arról beszéltek, hogy Peps elment, nagyszerû partnere, a Jancsi után (Németh János - a szerk.). Peps szerepelt az 1936-os berlini olimpián is, tagja volt a magyar labdarúgó-válogatottnak, s ha nem olyan 100%-os lokálpatrióta, akkor minden bizonnyal magára ölthette volna a Ferencváros, az Újpest, a bécsi Rapid vagy az Ausztria Wien mezét is. De Scheidl József a leghûségesebb soproniak egyike, a Civitas Fidelissima szellemében élt mindhalálig. Ha kellett, akkor mint városházi altiszt, aztán égetõmester a téglagyárban, a Soproni KIK igazgatója, a talajerõ-gazdálkodási vállalat alkalmazottja, bortermelõ poncichter, de fõleg - és ez a legfontosabb (!) - piros-fehér mezt viselõ labdarúgóként. Túl az ötödik ikszen is. Sebes Gusztáv, a magyar labdarúgó-válogatott talán legeredményesebb szövetségi kapitánya az Aranycsapatba is be akarta építeni Pepset, ám ez a szándéka adminisztratív okok miatt meghiúsult. Soproni II nemzetközi szereplésének elmaradása miatt szegényebb lett hazánk és a nagyvilág labdarúgósportjának történelme.
Pepset Sopron, szülõvárosa megbecsülte, szerette, mi az, hogy szerette, imádta. A szakemberek Stanley Mattheus-zal hasonlították össze, elismerték, tisztelték minden idõk legnagyobb soproni labdarúgóját. 2000. május 27-én, pénteken délután kettõkor kísérte utolsó útjára az õt tisztelõ nagyszámú rokon, barát, ismerõs és tisztelõ. Immár végleges nyughelye közel lesz az imádott Anger-réti futballpályához. Weisz Ferenc |