|
9. Úszónap
Ez volt a kilencedik. Nosztalgiával
emlékszem
vissza az elsõre. Akkor talán maguk a szervezõk
sem
gondolták komolyan, hogy lesznek olyan "õrültek"
akik
leússzák a 24 órát. Aztán valahogy
mindig
akadt jelentkezõ. Ez egy semmivel össze nem
hasonlítható
úszómaraton. 17 csapat a vízben 24
órán
keresztül, és egyfolytában úszik valaki a
csapatból.
Jó szervezés , jó
állóképesség,
jó kedv, jó ...
Szóval minden jó.
11 órakor az addig csendes uszoda
zsibongó
kaptárhoz hasonlít. Az eligazítás
után
a csapatok elvonulnak, és megkezdõdnek a verseny
elõtti
utolsó egyeztetések, amik természetesen a verseny
alatt alaposan megváltoznak. De nem ez a lényeg,
úszni,
úszni, úszni...
12 óra , a rajtjelre a csapatok a
vízben,
hihetetlen hangzavar, még mindenki jó
erõben
szeli a habokat. Persze, elõtte fúvószenekaros
köszöntõ,
szóval a szokásos kedvcsinálók.
Verseny ez, de valahogy más, mint a
többi,
itt a versenyzõk egymással beszélgetnek, ha kell,
segítenek
egymáson, úszósapka,
úszószemüveg,
fürdõruha és miegymás kerül elõ
a
táskákból, ha szükség van rá -
és
akár az ellenfél úszójának is
kölcsönadják;
itt tényleg nem a gyõzelem, hanem a
részvétel
a fontos. Déluán négy óra tájban a
hangulat
fergeteges, kialakul egy sorrend az elsõ 6 helyen és az
utolsó
6 helyen, stabilizálódik a
középmezõny.
Minden csapat kitûzte a maga számára a
reális
célt, és most ezért folyik a küzdelem.
Hagyomány
már, hogy az elsõ pályán 3 csapat
úszik,
a többin kettõ-kettõ. Ha lenne még
pálya,
az is megtelne, de nincs, így azok akik saját
csapatot
szerettek volna, csatlakoznak egy-egy csapathoz, akik még
idõben
jelentkeztek.
Térjünk vissza az egyes
pályához,
ott a három csapat, kettõ a víz tetején
egy
a víz alatt. Senki sem csodálkozik, hiszen
hagyomány
az is, hogy a 24 órát egy csapat a víz alatt
tölti.
Õk a búvárok, hihetetlen nagy
teljesítmény
24 óra a víz alatt, természetesen váltva
váltott
palackokkal, de akkor is ...
Közben leszáll az est, a
hangszórók
csendesebben szórják a zenét, de azért a
vízben
még mindig nem alszik senki. A parton már
néhányan
próbálkoznak, több-kevesebb sikerrel.
Elérkezett
a kritikus idõszak, az éjféltõl reggel 5
-ig
tartó szakasza a versenynek. Hihetetlen
megpróbáltatás
a meleg takaró helyett a hideg vizet választani, mozogni
az alvás mozdulatlansága helyett, irigyelni az
alvókat,
egy csomó kihívás, de hát ezért
szép,
ezért neveztünk, ezért úszunk. Egyszer ennek
is vége szakad, elõbb-utóbb megpirkad, és
itt
a reggel. Hét óra tájban már megint hangos
nyüzsgés riasztja az épp elalvókat,
jönnek
a frissek, akik otthon alvással töltötték az
éjszakát,
és most újult erõvel lépnek a
fáradtak
helyére, a zene megint dübörög, és az
uszoda
megint hangyabolyhoz hasonló. Reggelre kiderül, hogy ki az
elsõ, most sincs másként, vagy 300 hossz
elõnnyel
vezetnek. Ami pedig a CYBERCÁPÁKAT illeti, le a
kalappal,
12-13 hely körül indul a reggel. Egyre többen
jönnek,
egyre gyorsabban váltják egymást a csapaton
belül
az emberek, ez mutatja, hogy a végéhez közeledik a
verseny,
vagy hogy maradjunk a tényeknél, végéhez
közeledik
a 24 óra. Sokan a partról figyelik a
viszzaszámlálást,
és az egyik legnagyobb attrakciót: a
lufiszerzést.
A verseny végén hagyományosan több
száz
léggömb ereszkedik alá a vízbe, a gyerekek
nem
kis örömére, ezért még a
végére
is marad egy kisebb verseny, ez a vízbe esett
léggömbökért
folyik.
Aztán tombola,
eredményhirdetés,
CYBERCÁPÁK (ejtve szájbercápák!!!!)
13.
hely, ezek mi vagyunk, örülünk, és megfogadjuk:
jövõre
is. Hogy hányadik helyen, majd kiderül, de 24 óra
az
akkor is 24 óra marad. Köszönjük
mindenkinek!
Képek
az úszónapról
|