Rovat: Sport
1999. augusztus 12., csütörtök 00:00
|
Akinek elsõként akasztották nyakába az aranyérmet
A városban bizonyára mindenki emlékszik a Koch Péter és Csonka István irányította Deák Téri Általános iskola fiú kosárlabdacsapatának sikersorozatára. A fiúk középiskolások lettek, de a csapat együtt folytatta a kosarazást a SÁKC színeiben. Ay edzõk mások lettek, de a sikersorozat nem szakadt meg. A Deák téri iskola csapatának tagja volt Erdõsi Gyula is, kinek gyûjteménye idén is bõvült egy aranyéremmel, hisyen a IV. korcsoportos diákolimpián, Nagykõrösön az Eötvös József Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium csapata állhatott a dobogó legfelsõ fokára. A torna legjobb ötösébe beválasztott fiúval az elsõ hely megszerzésérõl, csapatáról és a terveirõl beszélgettem: - Hogyan értékeled csapatod nagzkõrõsi teljesítményét ? - Az edzõk által kitûzött célt, - az elsõ hely megszerzését - maximálisan teljesítettük. Az elsõ mérkõzésen kissé elbizakodottan léptünk pályára, és a Zalaegerszeg csapatát nem is gondoltuk nehéz ellenfélnek, ezért azt a meccset elveszítettük. Ám a döntõben kiköszörültük ezt a csorbát, hiszen a zalaegerszegieket megverve lettünk aranyérmesek. Aminek rendkívül örültem az az, hogy a csapat dobóteljesítménye meccsrõl meccsre jobb lett, az utolsó mérkõzésen például nzolc hárompontos dobást értékesítettünk. - Mi a különbség az iskolacsapat és a klubbeli csapat között? - Az iskolacsapat magját hat ember alkotja, akik a klubban is együtt játszanak. A többiek csak hobbiszinten kosárlabdáznak, tehát szerintem az elsõdleges különbség az iskolai cserepad rövidsége. A másik ay edzések száma: míg a klubban mindennap edzünk, addig az iskolában csak heti egy edzés van, de persze ez nem olyan nagy hátrány, mivel a meccseken elsõsorban az igazolt játékosoké a fõszerep. Annak ellenére, hogy iskolák között zajlik a bajnokság, az amatõr szinten kosárlabdázó társainknak kevés játéklehetõségük van. - Milyen a kapcsolat a csapattagok között? - A csapatszellem mind a pályán, mind a pályán kívül nagyon jó. Veszekedni nem nagyon szoktunk, esetleg ha valai jóval a tudásán alul teljesít, akkor megmondjuk neki, hogy szedje össze magát, de nagyobb viták nem jellemzõek. A syabadidõnk nagy részét is együtt töltjük. - Az iskolacsapatnak te vagy a kapitánya. Szereted ezt a posztot? - Szeretem, mert jó érzés, hogy bíznak bennem a csapattársaim, az edzõim és persze nagyszerû, hogz én vehettem át a kupát és nekem akasztották elsõként a nyakamba az aranyérmet. Viszont vannak rossz oldalai is a csapatkapitányságnak, például a parancsolgatás, azt szívesebben hagyom az edzõimre. - Mik a távlati terveid? - Szeretnék minél jobb NB I-es játékos lenni, és ha már ott leszek a felnõtt csapatban, akkor a válogatottba való bekerülés lesz az elsõdleges célom. A civil életben nincsenek nagyobb terveim, de még két évem van az érettségiig; addigra biztosan tudni fogom, hogy hogyan tovább. Remélem, Gyula álmait valóra váltva minél elõbb felveszi a válogatott mezt, és akkor is neki akasztják elsõként nyakába az aranyérmet... |