|
Hangkeresési kriminálromán két teremre Textíliák a Festőteremben
Hangkeresési kriminálromán két teremre Textíliák a Festőteremben
 Azt hiszem, sok és jelentékeny vérnyomás-emelkedéstől kíméltem meg magam, aki éppen dolgoztam, és nem voltam jelen a megnyitón, viszont csendben és csaknem üres termekben vehettem szemügyre a hosszú címben jelzett tárgyegyüttest. A nagyon vegyes felvágottat idéző cím mögött legalább olyan csalamádé a kiállított anyag is.  Mihez is hasonlítsam ezt a kiállítást? Talán egy amatőr hangversenyhez az Operában, ahol (ha válogatásnak lehet nevezni ezt a díjazási metódust) egy kilincs helyett gombbal nyitódó ajtón át vezet az út a világot jelentő deszkákra. Aki ezt nem tudja, az kiesett. Aztán felmegy a függöny, és ott áll a mindenre elszánt tenorista (Agatha Christie írta le, hogy azok képesek csak mindenre?), persze van ott a többi "hangfekvés"-ből is. Fontos, hogy mindegyiknek jól megkülönböztethető, senkivel össze nem téveszthető hangja legyen! A szereplők többnyire ezt a feltételt is teljesítik. Most már csak az a - látszólag jelentéktelen "mellékkérdés" merül fel: ki is legyen a győztes? Ismét csak a tenor hangfekvésre utalva, nem vagyok benne biztos, hogy felhangzott-e a javaslat: "Talán, akinek a legjobban hasonlít a hangja Carusora, Pavarottira... stb."  Ajánlok egy módszert! A textília emberközeli műfaj: együtt lakunk vele. Ha elmegyünk egy-egy, a szívünkhöz közelálló darab mellett, kedvünk támad kiváncsiságból, szeretetből végigsimítani rajta. Ha nem a hitetlenkedésünket legyőző tapintási kényszer vezet ("jé, ez tényleg ebből vagy abból van, mi a csudából tört le ez a darab, hány wattos villanymotor drótja ez a szigeteletlen réz?") már csak egy-két kedves és hasznos textília marad a simítási vágy listáján. Ha a szelektálást pedig az esetlegességek kihúzásával kezdjük, még hamarabb jutunk el az előbbi eredményhez.  Póker-játék bizony ez a javából, de dilettáns parti: sok-sok "ego" áttetsző, torzult arca árulkodik, s a hivatásos pókerjátékosok (ők a művészetben inkább a szobrászok-festők közül kerülnek ki) csak mosolyognak a bajszuk alatt, amikor a snapszliról áttértek licitjeit látják-hallják. Ezen a kiállításon is vannak érdekes és egyéni "alkotások", vannak nyílt és kevésbé nyílt "szociálkritikai mozzanatok". Talán, ha a művészet szépségét és nem a hangjukat keresnék... Vannak agyonmagyarázott szójátékok - mondhatni "ezerforintos" kérdések és megfejthetetlen olcsó játékok. Nem, szó szerint nem nevezem meg, mi tetszett, mi nem. Bízom benne, hogy a nyitottság, az otthonteremtési-lakberendezési igény és a szépérzék önökkel, a kiállítás potenciális látógatóival is ugyanazt mondatja szépnek (meri megfogalmazni azt is, ami látszatművészet), mint ami bennem is megfogalmazódott a SÜH ezen nemhivatalos megnyitóján. A kiállítás június 23 - július 20-ig tekinthető meg, naponta 10-18 óráig. |
A Pro Kultúra Sopron KHT és a Kulturális Alapítvány
a Textilművészetért szervezésében 2000. június 23-án, pénteken 11.00
órakor Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg a Festőteremben
(Petőfi tér 8.) a 15. Magyar Textilbiennálé, a 12. Nemzetközi
Miniatűrtextil Biennálé, az 1. Nemzetközi Zászlóbiennálé és a Rózsa
Anna Alapítvány díjnyertesei kiállítását.