|
Emlékkiállítás tanulságokkal Timár Antal a Várkerület Galériában
 Sz. Nagy Sándor, a
Soproni Képzőművészeti Társaság (melynek a kiállító festő halála
előtt vezetőségi tagja volt) elnöke nyitotta meg Timár Antal
emlékkiállítását. Lassan egy éve nincs köztünk a 64 évet élt grafikus
és festőművész, aki 1961 óta nőtt bele Sopronba, lett annak
elválaszthatatlan és befogadott, "szervült" része.
A kiállított művek - egy életmű átfogó emlékeztetője - bizonyítják azt a sokoldalúságot és azt a rengeteg lehetőséget, melyet az 1935-ben született festő magában hordozott. Noha a képek egy része nincs látható módon datálva, nem nehéz eldönteni, vajon mely években készülhetett a munkásarc vagy a sarlóval, kaszával munkálkodó alakok.  Tudjuk, hogy milyen hatások tükröződnek az önarckép tudatos fiatal festőjén vagy a "Reggel" nyújtózkodó aktján. Érzékeljük a tempera-szerűen festett akvarellek tudatos témaválasztását, és az akarattal, külön beleszőtt élethelyzeteket választó festő háttérben maradó arcát. Láthatóan kedvenc soproni utcáit, részleteit többször is megörökítette a szenvedést okozó hiányérzet munkálkodásával, hogy azt a szeretetet, mely a részletekhez fűzte, újra és újra megpróbálja átörökíteni. Mielőtt bárki elhelyezné a képzelet ranglistáján Timár Antalt, vessen néhány pillantást az önmagukat kevésbé mutogató, a tárlókban elhelyezett rajzokra, az egy színben kialakított vázlatokra, és a "fogadó-teremmé" kialakított volt hivatali helyiségben függő képekre is. Hasonlítsa ösze a pl. a "Reggel" vázlataként, előtanulmányaként készült rajzot a véglegessel!  Az idő és a kor sok tekintetben megköti kezünket, míg a kór a végleges béklyót rá nem csavarintja. Mindannyian sokkal több lehetőséget hordozunk, mint amennyi egypár - visszatekintve is milyen rövid! - évtizedben megvalósítható. A szépre-jóra való törekvés lényegesen meghosszabbíthatja az emlékezést. A tárlat június 30-ig tekinthető meg naponta 10-17 óráig. - DI - |