|
Zene a Szt. Mihály Temlomban Régi Zenei Napok: a Purcell kórus hangversenye
20-án, vasárnap este újra összegyűltek a régi zene kedvelői, hogy meghallgassák a magyar Purcell kórus előadásában Carlo Gesualdo (1561.k.-1613.) nagyszombati responzóriumait.A resposorium vagy válaszos vers, válaszos ének a legősibb formája az egyház közös imádságának: szólista mondja-énekli előre a szentírás szövegrészletét vagy más, szent szöveget és a nép válaszol rá. A zsolozsmában különleges szerepe van ennek. Az egyház hivatalos imájában, a zsolozsmáskönyv első kötetében külön is találhatunk bőven erre utalást. Hadd hívjuk fel a figyelmet a KÉSZ Hírlevélben Venesz Ernő nagyszerű sorozatára a zsolozsmáról, mely jelen pillanatban az utolsó előtti résznél tart, de az archivumban megtalálhatók a korábbi fejezetek is..  A régi zenében (is) külön jelentősége van az ismétlésnek: nem a legújabb felfedezése korunknak, amit szeretett zenetanáraim egyike úgy fogalmazott meg:"Semmi értelme nincs az ismétlésnek, ha ugyanazt ugyanúgy ismétled meg!" Itt is arról van szó, hogy a tudatosítás, az egyéni megélés és elmélkedés kiindulópontja a szöveg ismétlése, melyet a népet képviselő kórus végez el énekben, különösen, ha annak bonyolultabb formájáról van szó. Évekkel ezelőtt a Szent György Templomban éppen Dobszay László, neves karnagy és zenetörténész, egyházzene-szakértő szervezett tudósok részére vesperást, ahol mindenki kézbe kapva a kottát, bekapcsolódhatott akár a polyfon részekbe is : csodálatos hangzás töltötte be a templomot szeptember kiemelt napján, 8-án és a tudományos konferencia résztvevőinek egyöntetű véleménye volt, hogy életük nagy élménye volt az "élőben" végzett zsolozsma.  A zsolozsmának-responsoriumnak (hiszen a most hallott mű nem a zsolozsma szűk értelemben vett része,) külön felkészítést és szaktudást, zeneelméletet igénylő része az, amit ma hallhattunk a Szent Mihály Templomban. Nem lehet cél egyelőre, hogy a zsolozsma ilyen formáját akár minden püspöki székhelyen is végezzék. A laikusok azonban igényt tartanak rá, mint az egyház teljes értékű tagjai, hogy választhassák az egyház hivatalos imádságát, annak kötelezettségeivel, időigényes voltával együtt. Mind több helyen merül fel az igény, hogy ezt az imádságot közösen végezhessék legalább nagy ünnepek előtt (mondjuk nagyszombat vigiliáján) és ünnepélyes formában. Amint ennek zenei feltételei megvannak, lehet is kezdeni!  A kórus hatszor három: (=18) 6 hölgy és 12 férfi tagja a nagyszombati vigilia olvasmányok közötti feleletes énekeit adta elő. A "rövidített üdvtörténet" zajlik le: a responzorium a nép válasza az örömhírnek hozzá mind közelebb eső részeire, a felolvasott olvasmányokra. A kórus egyszerűen csodálatosan muzsikált. Nem lehet mást mondani. A mű is nagyszerű és az előadás is. Sokáig zúgott az igencsak értő közönség vastapsa. A hangversenynek azonban - kivételesen - nincs vége: még úgy sem, hogy a zenész ifjúság lelkesültsége tovább tartana, hanem az elhangzott zene útja folytatódik. Igen, a templomban mi hallgattuk a zenét, de a "CÍMZETT" más volt. Arról nem is beszélve, hogy holnap a templom szomszédságában temetik kollégámat. Hol van itt a "régi zene"? Ez a nagyszombati responsorium a legaktuálisabb és az ittmaradottaknak szól ("O vos omnes" vagy "universi populi"), hogy akik a "lacu inferiori" helyeit és pillanatait megjárjuk, a nagyszombati vigilia örömét is "in vivo" érezhessük a mai hangverseny után. - DI -Foto:Pluzsik Tamás gépével |
