Rovat: Soproni Ünnepi Hetek
1999. június 28., hétfő 00:00
Egy királynő segélykiáltása (Ki tudja megmenteni?) Teleki Miklós orgonakoncertje a Szent György Templomban
Alig lett vége a Régi Zenei Napoknak, és ismét a Szent György
Templom (meglehetősen kényelmetlen) padjaiban találtuk magunkat, akik
az orgonazenét szeretjük és a hangszert valóban királynőként
hallgatjuk.
Az előadás pontosan ilyenre sikerült. Ez a királynő már fogatlan, haldoklik, kopasz és parókát visel. Talán nem is illik ilyen terhelésnek kitenni a felső regiszterekben ilyen hamisan sikoltozó öreg jószágot. Pedig Teleki Miklós igyekezett és a rémes hangokon keresztül is belátható volt a koncepció, a technikai tudás és a zeneiség. Tessék elképzelni egy orgonistát, amint mellette repülőrajtra készen áll az orgonajavító, hogy újra életet leheljen az öreg hölgybe. Ezen a koncerten mindenkit sajnálni kellett, az orgonát, az orgonistát és a hallgatóságot egyaránt. Ettől az orgonától ma este ennyi telt és holnap még kevesebb telik. Pedig ezen rögzítettek, a matróna korához képest nem is olyan régen még, etalonként tekinthető felvételeket Lehotka Gáborral! A Bach preludium és fúga (D-dúr, BWV 532) közben kétszer ragadt be egy és ugyanazon síp, a játék abbahagyására kényszerítve az orgonistát. A többi mű aztán már nem kényszerítette ennyire térdre az öreg jószágot. Azt hiszem, a romantikus és modern művek talán nem feltétlenül erre
az orgonára valók, bár az orgonista jártassága kétségtelen és hangzása
sem volt annyira idegen. Nagyon jó hangverseny sikeredhetett volna, ha
valódi, jó orgonán halljuk mindazt, amit végig kellett szenvednünk.
|