Rovat: Soproni Ünnepi Hetek
1998. június 25., csütörtök 00:00
|
"A zenekar precíz művészi megformálásra törekedett"
A Régi Zenei Napok keretében a Capella Savaria együttes XVIII-XIX. századi magyar táncokat játszott az Egészségügyi Szakközépiskola kiváló akusztikájú udvarán. A hangverseny rendezőit dicséri a hangulatos fogadtatás: gyertyafényes asztalokkal és jóféle vörösborral várták a közönséget. A kellemes estét még szúnyog-invázió sem zavarta... A szombathelyi együttest nem kell bemutatnunk, csaknem két évtizedes fennállása során nem csak országszerte, hanem határainkon túl is jól ismertté vált, a historikus előadásmód szélesebb körű népszerűsítéséért sokat tett számos CD felvételével. A zenekar művészeti vezetője Németh Pál. Ez alkalommal ismét küldetésszerű feladatra vállalkozott a Capella Savaria: a magyar régizene egy jellegzetes szeletének bemutatására. A Régi Zenei Napok keretében, és szerte a világon, ahol historikus előadásban szólaltatnak meg műveket, az előadók elsősorban német, francia, olasz, vagy angol szerzők műveit tűzik műsorukra. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon is élénk zenei élet folyt ebben az időben. A magyar zene bemutatása a magyar zenekarok feladatai közé tartozik. Mindenképpen ki kell emelnünk a szólista, Kalló Zsolt kiváló hegedűjátékát. Szellemes megoldásai néha mosolyt csaltak a közönség arcára, s voltak olyan pillanatok, amikor valóban mindenki visszafojtotta a lélegzetét. A friss tánczene a magyar fülnek ismerősen csengett, mintha "kollektív nemzeti tudatalattinkból" tört volna elő. Szinte magunk előtt láttuk az elegáns főúri udvarban táncoló úrhölgyeket, a verbunkoló katonákat, a mulató vidéki kisnemességet. A zenekar precíz művészi megformálásra törekedett, nagyon figyelt a zenei finomságok kiemelésére. Játékuk nekem kissé "ridegnek" tűnt, mintha a zenészek nem mertek volna igazán felszabadultan muzsikálni, talán a túlságosan professzionális, "szakma-szerű" előadás miatt a tánc kitörő öröme kevésbé volt érezhető. S ha a muzsikusok magára a táncra, és nem a saját hangszerükre koncentráltak volna, az összjáték hibáit sem vettük volna észre... Benyovszky Imre |