Rovat: Soproni Ünnepi Hetek
1998. június 25., csütörtök 00:00
|
"A zenekar jól elszórakoztatta a közönséget."
A Capella Savaria - ahogyan neve is utal rá - Szombathelyen alakult, 1981-ben. A Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozatában a Régi Zenei Napok keretén belül adott június 24-én, szerdán este 8 órakor hangversenyt a Jezsuita udvarban. A helyszín nevét arról az épületegyüttesről kapta (Szent György templom és a Káptalan-ház), melyet hosszú időkön keresztül,1674-től 1780-ig, a rend erőszakos feloszlatásáig, a jezsuiták birtokoltak Sopron és környékének rekatolizálása idején. Az épület "burkolt formában" a katolikus egyház anyagilag lehetetlenné tételével és szégyenletes cserearányú pótlással került állami tulajdonba a kommunista érában. A historikus hangszereken játszó zenekar 18-19. századi magyar táncokat adott elő. Bár a műzene kategóriába tartozik a repertoár, annak többnyire feldolgozásait hallottuk. Az előadott művek közül talán a legismertebb Rózsavölgyi Márk Első magyar társastánca volt. A zenekar változatos felállásban (duó, trió, ill. kamarazenekar), de mindig a zene jellegének megfelelően szóló - noha meglehetősen egy kaptafára szabott - kíséret formájában jól elszórakoztatta a közönséget. Jó volt látni a zenekaron belül is néhány vidám, mosolygós arcot: láthatóan kedvvel csinálták, amit csináltak. Tehát nem sokkal volt más az elmúlt századok tánczenéje? Önkéntelenül is a népszerű "Ki Mit Tud?" zsűrije jutott az eszembe, akik a hasonló produkciókról szokták volt nyilatkozni: a technikailag nem túl nehéz feladatot jól és láthatóan élvezettel oldották meg, cseréljenek helyet! Van azonban ennek a tánczenének két másik vonatkozása: az egyik a tagadhatatlan hatása a nagy romantikusokra, elsősorban Brahmsra (és Schubertre is). Innen számítható a "magyarosch"-an vígadó magyar képe, melyet sokan és sokszor próbáltak korrigálni és kiegyensúlyozni - mindhiába. A másik vonatkozás pedig a valódi komolyzenei rangra emelt feldolgozás, Kodály zenéje, a Marosszéki és Galántai táncok, és még annyi minden más. A XVIII-XIX. századi tánczene sokakat ma is megindít egy-egy pohár vörösbor mellett, ki-kitör egy-egy kurjantás, amúgy magyarosan.(A jezsuita udvar macskakövezete táncra nemigen alkalmas.) Ezt azonban mindenképpen könnyebb elviselni, ha az ezt kiváltó palotást és verbunkot a Capella Savaria tisztán és kultúráltan játszó együttese, árnyaltan és tudatosan adja elő. Hja kérem, volt előnye az elmúlt századoknak is! Pl. nem találták még föl az elektromos erősítőt. A szólógitár helyett hegedűt, a "dufla" basszusgitárja és dobja helyett másodhegedűt, brácsát, gordonkát és nagybőgőt használtak. Lehet, hogy eleink egy boldogabb korban éltek? - DI - |