|
Sz.Nagy Sándor pasztellképeinek kiállításáról
Egy kiállítás alkalmat ad a művésznek arra, hogy összegezze
munkáit, kilépjen velük a közönség elé és minden kritika ellenére -
vagy mellett - vállalja is azokat. Egy igazán jó művész mindig tudja,
hogy az amúgy is híg szakmában hol a helye, mit ért el a pályán, mi a
közönség, és a szakma véleménye. Művésznek bárki nevezheti magát, de
hogy kiből lesz műveivel az utókort is befolyásoló egyéniség, azt majd
a jövő dönti el. Tájképek, ezen belül falu-, város- és erdőrészletek jellemzik a június 28-án megnyitott, Sz. Nagy Sándor pasztellképeiből rendezett kiállítást.
A rekkenő hőség ellenére rengetegen gyűltek össze a Várkerület
Galériában, hogy megtekintsék a Soproni Képzőművészeti Társaság
elnökének munkáit.
 
A bemutatott képek egyik része tartalmilag a természet ember általi
átalakítását hivatott bemutatni. Gazdasági épületek, templomok,
polgárházak szerepelnek a megkomponált témák között. Első ránézésre
úgy tűnik, hogy ezek a képek csupán a kiválasztott téma szolgai
megjelenítésére hivatottak. Hosszasabb szemlélődés után azonban
kitárulkoznak, és a pontosan megfigyelt részletek mögül egy sajátos –
de nem egyedi – látásmód kerül előtérbe.
 
Formailag a színek burjánzása figyelhető meg a képeken, melyeket a
határozott síkok, térbeforduló felületek zaboláznak meg. A rengeteg
szín ellenére, a képek egységes hatást keltenek, és mind a tartalom
művészi megjelenítését szolgálják. Ahogy a megnyitón is elhangzott,
Sz. Nagy Sándor a Toulouse-Lautrec-i és Rippl-Rónai–féle irányvonalat
követi. Szemmel látható különbség azonban, hogy a felsorolt két művész
munkásságát meghatározó ember- és jellemábrázolást ő nem alakokon
keresztül, hanem a természeti táj és épített tér szemszögéből
vizsgálja. Egy-két kivételtől eltekintve Sz. Nagy képein nem jelennek
meg az emberek. Valahogy nem is hiányoznak. Ami mégis szembetűnő, az a
fény-árnyék hatásoknak a szélsőséges bemutatása. Míg néhány képen
kifejezetten a vihar előtti csend feszültségét idéző sötét tónusok
jelennek meg, addig másutt jelen vannak a kompozíció egységét
helyreállító érzékenyen megjelenített fény-árnyék kontrasztok is.
A művek másik csoportjába a tisztán természeti formákra épülő képek
tartoznak. Többnyire fák és bokrok alkotják ezeket a kompozíciókat.
Érdekes megfigyelni, hogy néhány kép alapjául az alkotó fekete kartont
választ, mely a térbeliség fokozott érzékeltetését és a csúcsfény
könnyebb megjelenítését szolgálja. A fekete alapon megjelenő színek
gyakran nem is fedik el a sötét hátteret, néhol szinte világítanak a
papíron, ezzel érzékeltetve a verőfényes napsütést, a csobogó patakon
megcsillanó napsugarat. |