Rovat: A más szemével
2000. június 05., hétfő 00:00
|
Ma is történnek csodák (?) Mi történik New Hampshireben?
Mielőtt az amerikai televízió ma reggeli (június 4-i) CNN-hírszolgálati programjának különös beszámolóját ismertetném, el szeretném mondani, hogy 1966-ban a nyugatnémet Aachen egyik igen forgalmas terének parkolójából akartam kihátrálni kocsimmal. Már el is indultam, de alig pár mozdulat után a kocsi megállt, engem valami szorongó érzés fogott el, kiszálltam, és körüljártam a járgányt. Megdöbbenve kapkodtam levegő után. A hátsó kerekektől alig centiméterekre három év körüli kis fickó hasalt, és négykézláb kúszva próbálta a kocsi alá gurult labdáját kimenteni. Ha akkor csak egyetlen másodperccel hátrálok tovább, menthetetlenül halálra gázolom... Akaratlanul felötlött ez az emlék bennem, amikor ma reggel a CNN híreit hallgattam, és később - képletesen, persze - a fejemet vertem falba, hogy a videorekordert nem kapcsoltam be. A következőkről számolt be a hírszolgálat: A New Hampshire államban lévő Manchester városkában különös dolgok történnek. Az USA kanadai határaihoz közel fekvő északi állam nem a legnagyobbak egyike az amerikai államszövetségben, de most valami olyasmi történik, ami a híreket kísérő videofelvételek tanúsága szerint Manchestert egyszeriben az érdeklődés középpontjába helyezte. A város egyik templomában ugyanis a kb. emberszabású méretű feszületen függő és valószínűleg plasztikból, esetleg fából készült Jézus-szobor fején, a haj körül, valamint mellének jobb felső oldalán keletkezett sebből vérszínű folyadék tör elő, aminek eredetét eddig nem sikerült megállapítani. A templom papja azonnal DNS-vizsgálatra vitte a vérnek látszó anyagot, ahol a laboratóriumi lelet szerint azt állapították meg, hogy az anyag víz és valamilyen olajfesték keveréke, tehát NEM vér. Jó, ezzel tisztázódott a folyadék mibenléte, de eredete talány maradt. A szobor templomi környezetébe minden magyarázat nélkül vérnek látszó folyadékot bejuttatni épp oly rejtélyes dolog, mint ha az anyag tényleg vér lenne. A templomot azóta százával látogatják, és a megkérdezettek már elkönyvelték, hogy csodának lettek tanúi. Bármi is legyen az esemény háttere vagy magva, egy bizonyos: az emberiséget manapság sokszorta inkább foglalkoztatja és ejti rabul mindenfajta spirituális jelenség. Olyan ez, mintha a civilizáció személytelenül közönyös világában mi valamennyien éhezve és szomjazva fordulnánk minden jel felé, ami a szánalmasan szürke földi életen túlmutat. -pagony- |