Adalék az emberi butaság kultúrtörténetéhez.
A Keresztet cibálóknak!
Heribald a
keresztet cibálja
A világ valószínűleg
sosem tudta volna meg, hogy Chicago felett egy Nagykő van,
aminek a tetején kivilágított kereszt tárja karjait a város fölé, ha
az amerikai ateista szövetség nem fenyegette volna meg a várost, hogy
hatóságai ellen pert indít az alkotmányos jogok védelmében, amelyek a
kereszténység szimbólumának gyűlöletét is az emberi értelem szabad
választásának tárgyává nemesítik. Mert - ugyi - aki nem
érdekelt a keresztények világában, azokat sérti a Kereszt, ez a
kihívó, mozdulatlan, agresszivitásában is hipnotikus erő!
Eddig azt hittem, hogy a madárijesztőnek azért van sikeres
hatása, mert a madár olyan ostoba, hogy a nincs mögött is fenyegetést
érzékel. Az ateisták egyszerűen azt hiszik, hogy a Kereszt
eltávolításával a láthatatlan közösséget összekapcsoló erő is
megszűnik. Gondolatmenetük épp oly egyszerű, mint amilyen öncsaló.
Nincs
kereszt, nem látod, nem ejt zavarba, és hatását illetően békén hagy
most már téged, mert eltávozott az életedből, minden pereputtyával
egyetemben.
Biztos ez?
Muzsikus vagyok, aki nap mint nap eltűnődik azon: miért
értenek
zsidó, baptista, katolikus, buddhista, sőt, moszlim zeneértők is
egyet
Schubert Ave Mariájának szépségében, mi az, ami e szöveg nélküli
mondókában az egymástól legtávolabbra eső töveken felnőtt és
kiteljesedett lelkeket is megragadja? Miért van benne ugyanaz a
fennköltség, mint az egyszerű, derékszögben egymásra rakott lécekben,
vagy vasrudakban, amelyek a rájuk montírozott emberi figura nélkül
is,
és a maguk szimpla mértani kategóriájában is valamilyen távolról, az
idők kezdetéből eredő üzenetet hordoznak?
Az igazság az, hogy Jézust a megsemmisítő erők másként is
elpusztíthatták
volna, nemcsak keresztet ácsolva, amit ráadásul magának kellett
felcipelni a
Golgotára, hogy aztán ott, mint egy világegyetem méretű színjátékban,
látványosan
megfeszítsék. Akkor vajon ebben a jelképektől fóbiás félelemmel futó
fajankók
mifajta eltávolítani valót kutatnának, hogy ne kelljen szembesülniük
a
civilizált
világot ma még úgy-ahogy összetartó erkölcsi normák biblikus
hátterével?
Ha a teizmus, azaz egy természet feletti, isteni erőnek a
létezésébe vetett
hit csak annyit produkált a történelemben, hogy az ószövetségi,
mózesi
kőtáblákra
vésett tilalmakat és direktívákat az egész emberiség
co-existenciájának alapvető
platformjává tette, már világos, hogy mindazok, akik megtagadják,
saját magukat
száműzik a madáchi kérdésre válaszolók milliárdjai közül.
„Mégy-e előbbre majdan fajzatom...?"
Igen! Nemesedvén! És az eltávolításra szánt Kereszt
Chicagoban is ennek a szimbóluma! Pagony Lajos
|