Rovat: A más szemével
2000. március 06., hétfő 00:00
|
Ne keressünk bűnbakokat A tényekkel kell szembenézni!
Manapság sokan keresnek bűnbakokat a magyar sportban - főleg a labdarúgásban - évek óta mutatkozó eredménytelenség okait illetően. A kül- és belföldön tapasztalt, olykor egymással ellentmondani látszó vélemények kialakítottak bennem egy olyan nézőpontot, amit szeretnék az olvasóval megismertetni. Akit érdekel, hogy a magyar futball miért züllött le, és miért van az, hogy más sportágakban is ugyanez a veszély fenyeget: kapcsolja ki agyában a Szepesiket. Át kell értékelni magadban egyes fogalmakat. Tudod, mi a "tömegsport?" Nem az, amit sokan űznek, hanem amit sokan NÉZNEK! És fizetnek érte. Michael Jordan kosaras évi jövedelme 36 millió dollár volt egy kb. két éves kimutatás (nem írtam el...) szerint. A napokban írt alá az egyik baseball-játékos egy 15 millió dolláros szerződést. Most már a tenisz is felzárkózott, egyrészt mert sokan nézik, másrészt a szponzorált sportáru, ruhanemű s más kellékek gyártóinak piaci befektetése miatt, aminek eredményeképpen ma már egy jobb teniszjátékos el sem megy olyan versenyre, ahol pl. 100.000 dollár az első díj, hiszen a nagyobb "szlemmeken" a nyertes 7-800.000 dollárt zsebel be, s még a helyezésekre felfutók is többet kapnak. A dollárnak nevezett mézesmadzag az, ami automatikusan szelektálja a sportok "értékét" és helyét a világegyetemben, nem altruisztikus közösségi gondolatok, hiszen pl. egy Davis Kupa válogatottba hatökörrel se lehet a legjobb teniszezőket bevonszolni; mindenféle sérülési veszélyekre hivatkoznak, amiben ott van igazuk, hogy a Davis Kupa mérkőzéseinek díjtalansága a pénztárcájukat sérti! "Kis pénz = kis foci, nagy pénz = nagy foci..." Az Aranycsapat közvetlen követői, az Albertek és Tichyk világában kezdett fel-feltünedezni ez a szlogen és lehetséges oka a válogatott kezdetben mérsékeltebb, később egyre rosszabb játékának. Pedig hol volt az akkor a Real Madridok, Liverpoolok és Juventusok, sőt méginkább tengerentúli versenytársaik, a brazíliai és uruguayi csapatok ajánlataitól, amivel a világ élklubjai egyszerűen elszipkázták a dollárzörejnek ellenállni nem tudó játékosokat. A hosszú időn át tartó "politikai" huzavona, ami az "elengedni" vagy "nem elengedni" körül zajlott, motiválva lett egy még rosszabb, politikai demonstrációnak látszó mozzanattal, ahol pl. egyes Fradi szurkoló-táborok a jobboldaliság fellegvárai lettek. A futballal, mint olyannal egyre kevesebben és kevesebbet törődtek, és a sport kritériumait teljesen elsöpörte a vélt vagy valós üzlet, vagy politikai gyanakvás. Az oroszok azért verték meg válogatottunkat akkora arányban, mert a világmegváltó szabadság kivívásában még meglehetősen mögöttünk kullogtak, így a "régi iskola" kommisszáriusainak attitűdje még inkább emlékeztetett felejthetetlenül goromba, de eredményes latintanárunkra, aki latin órán latinul mondta oda, amit nálunk az edzők még magyarul se mertek volna. Nevezetesen, hogy "Statim alapas tibi ducam!" Ami körülbelül azt akarja mondani, hogy "akkora pofont keverek le neked, hogy leesik a fejed!" Kis futball? Kis pénz? Micsoda? Hol? Ugyan kérem! Örülj ha elkerülöd Szibériát! Sokszor egy kis erély - tekintéllyel párosulva - csodákat művel!... Istenem, ezek a futballcsapatok!... Fradi, MTK, OPEC..! OPEC?!... Ja, hogy az nem futball-csapat? Azért a fentiekből egy kicsi ott sem ártana!... - pagony - |