CyberPress.Sopron

A világ közvéleménye és a Nemzetközi Bíróság előtt:

Az amerikai lapokban az Associated Press - tehát az egyik legkomolyabb hírügynökség - tálalásában szó szerint a következő diagnózis jelent meg a NATO-folytatta légihadjáratról:

"After two months of NATO airstrikes in Yugoslavia, allied and congressional support is weakening because of an increasing number of bombing blunders against embassies, hospitals, and ethnic Albanian refugees and fighters"

Azaz, magyarra téve: a Jugoszlávia elleni kéthónapos légiháború egyre kevésbé élvezi az amerikai Kongresszus és a szövetségesek támogatását, mégpedig a szaporodó bombázási céltévesztések miatt, melyek következtében követségeket, kórházakat és albán menekülteket pusztítottak el.

Kezdődött a kínaiakkal, folytatódott a svájci követséggel. A rossz helyütt robbanó bombák május 26-án egészen váratlan és vésztjósló helyen tetőztek: az amerikai közvéleményben. A CNN tájékoztatási szervezet mai napon folytatott közvéleménykutatása szerint az amerikaiak 82%-a ellenzi a további légitámadásokat. Ehhez még tudni kell a következőket:

Becslések szerint az eddigi, csillagászati összegeket felemésztett légi akció Milosevics hadigépezetének mindössze egyharmadát bénította meg, vagy pusztította el.

A media és a cyber-hírszolgálat sietett közölni, hogy Joschka Fischer német külügyminiszter lóhalálában indult, hogy USA-beli partneréhez rohanjon, és erőteljesen javasolja: a NATO változtassa meg bombázási stratégiáját. Csakhogy itt egy igen baljóslatú kettősség lappang a NATO további akcióját illetően. A republikánusok és a konzervatív katonai körök az Államokban meg vannak győződve arról, hogy kizárólag légi úton ilyen katonai akciót győzelemre vinni nem lehet - a bombázások kreálta politikai és katonai előnyöket csak bevonuló szárazföldi alakulatokkal lehet tartósítani.

A történelmi mendemondák szerint Szulejmán az egyik csata után az iszonyú veszteség láttán így kiáltott fel: " Még egy ilyen győzelem és elvesztünk!..." Ha a behemót NATO egy akkora költségvetést elpufogtatva, amiből a nyugdíjasok és rászorulók tíz-, ha nem százezreit lehetne felkarolni - mindössze a milosevicsi erők egyharmadát tudta megbénítani, akkor a hágai bíroság által a holnapi napon háborús bűnösként perbefogott Milosevicsnek még arra is bőven lehet ideje, hogy a magyar légtér NATO-koncessziójának megtorlásául a vajdasági magyarokkal az albánokéhoz hasonló véres játékot űzzön.

Az érem másik oldala: ha a nyugati világ leghatalmasabb katonai gépezete "kalákában" sem bírt ennyi idő alatt a viszonylagosan kis Jugoszláviával, vajon milyen prognózissal kellene számolni egy olyan ellenfélnél, mint teszem azt Kína vagy Oroszország? Az úgynevezett "nagyhatalmak" teljes impotenciájával már a vietnami háborúk idején találkoztunk. Először a franciákat, majd az amerikaiakat ebrudalták ki onnan egy egészen más természetű nemzetközi összefogás segítségével, amit valaha úgy hívtak, hogy Komintern, és ami csak írott szerződéses malasztok ímmel-ámmal kötelező teljesítésével tartotta össze az aláírókat.

Olyanfajta, militáris stratégiákon magasan túlemelkedő szolidaritásra, amilyet a kommunista érdekközösség produkált, egy gazdasági szférákban gyakran éppen versenytársként jelentkező partnerek közötti szervezet - ilyen a NATO is - nem lehet képes. Hogy csak egy példát említsünk: az Európai Unió létrejöttével a NATO-ban vezetőszerepet játszó USA saját katonai szövetségeseivel kerülhet gazdasági konfliktusba az export-import business- és a kapcsolódó dollár-kérdésekben. A marxi-lenini érdekszférához csatolt országokban ez a probléma gordiuszi csomóként oldódott meg: egyszerűen azonosították a rendszer katonai védelmének filozófiáját a homogén közgazdasági rendével.

De náluk nem volt kétféle érdek: gazdasági és katonai integritásbeli. Csak egyfajta érdek lehetett: az orosz nagybácsi vezette szocialista tömbé!

E tömb manipulációiról, a Kamcsatkától a Déli-sarkig terjedő hírszerző és szuperkémkedési akciókról nagyszerű könyvet olvashattok "a NATO első katonájától hazánkban": Belovai István - "Fedőneve Scorpion". Róla bővebbet magazinunk "Morzsák" rovatában Mészáros Ferenc tollából találtok.

A fő veszély most ez: a széthulló és idejétmúlt rend filozófiai doktrínáinak utolsó tanítványa - az üressé vált egyetemi padsorban - Milosevics és a szisztéma főprofesszorai Moszkvában utolsó "szigorlatra" készülnek. Ha Milosevics és szerbiai fellegvára csődöt mond, Európában nincs többé mit tenni.

Ezért kellene Viktor Csernomirgyinnek, az oroszok speciális koszovói megbízottjának a mai Washington Postban írt cikkét halálosan komolyan venni. Mondanivalóját egyébként Gorbacsov is aláhúzza. Eszerint a "világ" (lehet kettőt találgatni, hogy kik...) sosem állt még olyan közel az atomháborúhoz, mint most.

Egyébként is dögletesen veszélyes az olyan filozófia, mely azt gondolja: a bomba arra való, hogy ledobáljuk! Ha például az oroszok is átvennék a jelenlegi szerbiai hadjárat tehnikáját, és a két szuperhatalom - az USA és Oroszország - távsakkot kezdene játszani egymással termonukleáris, interkontinentális rakétákkal, akkor (az európai "tévbombázásokra" is gondolva) biztosak lehetünk abban, hogy a sűrűn lakott kontinensek lennének a teremtésben vesztesek, míg egy gabonaraktárban bujkáló egeret eltalálni kilátástalan lenne.

Bármi lesz a hágai bíróság ítélete: az képletes lesz. Nekünk viszont aggódó, figyelő szemünket a vajdasági magyarokra kell most vetnünk. Emlékeztek Mikes levelének első mondatára Rákóczi haláláról? Nem szabad, hogy a régi amerikai vicc megismétlődjön. Eszerint a texasi cowboy fiával sétált a dallasi utcán, amikor egy rowdy odalépett hozzájuk, és akkora pofont kent le az öregnek, hogy az hanyatt esett.

A fiú dühösen előrelépett, és ráförmedt a támadóra:
- Ha mégegyszer ezt csinálod, meglátod, mi lesz!...
A rowdy erre se szó, se beszéd még egy hatalmas pofonnal küldte a cowboyt az árokba.
Ez már túl sok volt a fiúnak. Dühtől eltorzult arcát a fickó orráig tolta:
- Ide figyelj! Ha mégegyszer ezt teszed, viseled a következményeket!"
Az idegen most még jól fenékbe is rúgta az apát!
A fiú:
- Szaladjunk papa, mert még engem is megvernek!...