Rovat: A más szemével
2000. mĂĄjus 04., csĂźtĂśrtĂśk 00:00
|
Mégegyszer északi rokonainkról Az emlékek őtjain...
Az ötmilliós kis Finnország a magyar identitás szempontjából sokkal, de sokkal fontosabb, mint az indogermán vagy indoeurópai népek - és ide lehet bátran sorolni Amerikát is. A finnek finnül beszélnek és magyarul gondolkodnak, ami alatt azt értem, hogy ugyanolyan nyugtalan, megalkuvás nélküli szemlélődési móddal nézik a világot, mint Kárpát-medencebeli rokonaik, ők is szeretnek utazni és ötletekben gazdagok. Sokan azt sem tudják például, hogy a hatalmas, sőt hatalmaskodó Microsoft és Netscape program-koordináló és Internet-szolgáltató rendszerek árnyékában létrejött és gigantikus lépésekkel tért hódító LINUX is finn találmány, és ma már a komputertulajdonosok milliói esküsznek rá, hogy a LINNUS, finn kibernetikus által kidolgozott rendszer sokkalta praktikusabb, egyszerűbb s ennélfogva hasznosabb is, mint a Bill Gates-féle Windows", vagy a Netscape. Helsinki közvetlen közelében, Wertsilában működik a világ legrangosabb hajóépítő szárazdokkja", ahonnan már számtalan német, japán, amerikai, angol stb. óceánjáró luxushajó került ki a forgalomba. Az egészen magas igényeket megcélzó finn papírgyártás, minőségét tekintve, első helyen áll világviszonylatban, és éppen a minap olvashattuk, hogy a Nemzetközi Aviatikai Szövetség Helsinki repülőterét a világ legjobbjának minősítette. Mindaddig, amíg dömpingszerűen nem kezdődött meg (mintegy negyven éve) a külföldi vendégmunkások beáramlása és letelepedése, a finn becsületesség és a bűnözéstől való viszolygás legendaszerű volt, és ma is veri az európai átlagot. Volt olyan tíz esztendő, amelynek során a lapok egyetlen gyilkosságról sem számoltak be, viszont a kemény alkoholfajták iránti sajnálatos vonzalmuk és az alkoholos italok üzleti eladását prohibitív módon megszervezett módszer miatt egyetlen jelentős bűnözés gyanánt az Alkoholliike"-nek nevezett árudákba való betöréseket riportolta, mint úgyszólván egyetlen bűnözési fajtát - mosolyra és fejcsóválásra késztetve a külföldi újságolvasót... Egyébként a finn rendőrség utazik" a város széltében csámborgó részegekre, akik gyakran parkokban ülnek vagy heverésznek mindaddig, amíg a rendészet fekete rabszállító kocsija, amely fáradhatatlanul cirkál napestig ezeken az előre kipécézett helyeken, s össze nem gyűjtögeti őket egy költségükön rendezett huszonnégy órai kényszerpihenőre az őrszobán. Hogy az ország északi részében, vagy akár az 50 ezer tó egyikének táján lakók telente a csúszós útviszonyok között hetekig hagyják biciklijeiket szanaszét heverni, árkokban, bokrok tövében, és soha senki sem nyúl hozzájuk, nem lopják el, és gazdájuk ott találja őket, ahol hagyta - az Finnországban természetes. A nagyvárosokban, így Helsinkiben is, ahol sok az útlevéllel jövő és menő fóka", a helyzet már nem ennyire idillikus. Mégis: volt egy angol mérnök ismerősünk, aki félévenként érkezett Londonból, mindig pár hétre csupán, valamilyen beruházási építkezést ellenőrizni. Mercedes 180-asát a repülőtéren hagyta, le se csukta, hogy ne okozzon bonyodalmat, ha tűz vagy hasonló kényszerállapot fenyegetne, s el kellene távolítani a kocsit... De az autó mindig ott volt, amikor megérkezett. Beült, segítséget kért a beindításhoz, mert persze akkumulátora lemerült, majd eldöcögött. Ezt próbálja meg valaki nálunk, a Ferihegyen!... Sok magyar dolgozik Finnországban, zenészektől mérnökökig minden fajta, nagy részük le is telepszik egy idő után, családot alapítva. Ugyanígy egyre több finn jár magyar intézményekhez, főiskoláinkra. A finn illedelmes. Legszörnyűbb káromkodásuk (ott, ahol a tömeges olasz, spanyol, jugoszláv azaz déli" fajta még nem tanította meg őket az igazi ocsmány beszéd magasiskolájára...) a perkele" (ördög) és satana" (sátán). Ám ez a két szó sem használatos műveltebb körökben, csak az utca gyermeke kiabálja, ha dühös. A finn egyszerűen nem tud, mert nem szokott, káromkodni! Szóval már az eddigiekből is láthatjátok, hogy azért van némi" eltérés népünk és északi rokonaink mentalitása között... Amikor a Hansa Express nevű finn hajón dolgoztunk, ahol az egyik matróznak minden második szava perkele" (ördög) volt, elkereszteltük őt magunk között Perkelének. Egyszer két hét szabadsága után Helsinkiben várt bennünket a kikötőben. A fedélzeten integettünk, odalenn az utasok hozzátartozóinak százai! Perkele! Perkele!"- kiabáltunk neki kórusban, botorul, zöldfülű létünkre. Észrevettem, hogy az emberek elhúzódtak körülöttünk. Megpillantottam a méternyire a csoportunktól báró Bundsdorfot, szeretett kapitányunkat is! Azt a képet, amit perkele"-ordibálásunkra vágott, sosem fogom elfelejteni. Szerintem hajójával együtt ott szeretett volna elsüllyedni, azon nyomban. Ott, a kikötőben... Pagony Lajos |