|
A hit alapvető filozófiájáról A hit mint sorskérdés.
Wilhelm Buschnak,  az esseni (német Ruhr-vidék) ifjúság legendás lelkészének Jézusról, mint alapvető sorstényezőnkről írott könyve 1998-ban érte meg harminckilencedik kiadását! Több, mint egymillió példányban kelt el, és stílusával olyan egyszerűségükben utánozhatatlanul nagyok állíthatók vele irodalmi párhuzamba, mint Hemingway vagy Albert Maltz. A könyv ma Amerikában a töprengő ember bestsellere, egyre rohamosabban népszerűsödő olvasmánya. A szinte filléresen olcsó köntösben megjelenő művet (s ez a mű mondanivalójának mélyreható sikerét mindennél jobban bizonyítja...) a hotelünket látogató vendégek egyike borítékban csempészte kottáim közé, nem is sejtve, mekkora élményt szerez vele. Ha valaki az írországi vallási feszültségre gondol, vagy maga is élt olyan környezetben, ahol a lakosság egyik vagy másik, saját magát egyedül üdvözítő kereszt/(ty)én felekezetűnek vallja (vagy orthodoxnak, neológnak, baptistának, methodistának stb.), akkor az ilyeneknek feltétlenül el kell olvasniuk Wilhelm Busch könyvét. Ez a lelkész - akit a hitleri idők alatt több ízben el akartak hallgattatni - magát Jézus követének vallja, akinek ügyfelei a megkereszteltek és az "újjászületettek". Busch sohasem beszél felekezetekről. Jézus és az isteni dogmák logikáját tálalja fel a kétkedőknek csakúgy, mint a már meggyőzötteknek. Busch közel 250 oldalas könyvének talán leglényegesebb fejezete: "Létezik-e bizonyosság vallási kérdésekben?" De máshol is kereken, élesen és kenetteljesség nélkül nevén nevezi a gyereket: "Miért hallgat Isten?", "Hogyan oldjuk meg életünket, ha többé nem hiszünk?", "Istenre igent mondok, de minek Jézus?", "Mikor lesz vége a világnak?". Ilyen és ezekhez hasonló kérdések izgatják. Ízig- vérig evangélista anélkül, hogy az Evangéliumot minden pillanatban mint cégért lobogtatná! A tegnapinál ezerszerte bonyolultabb ráhatásokkal küzdő mai ember éppen ezért, mint a hazataláló, utat vesztett kisgyerek, szipogó bizalommal fogja meg a kezét az ilyeneknek, akiknek a szava szószéki ornamentika helyett a valóság meggyőződését sugározza. Wilhelm Busch német volt; Amerikában viszont ma is él és tevékenykedik 80 éves "alteregója", Billy Graham, akinek hallatlan személyi népszerűsége (tanácsadó újság kolumnái és televíziós, rádiós "kereszteshadjárata" a hit érdekében) is mondanivalójának sallangmentességén és valódiságán alapul. Arra pedig, hogy a "Sok a duma, Dundi!" manapság csak kacskaringós útvesztőkbe vezet, jó példa egy egészen más területről hozott téma. Nos... ismerkedjetek meg az amerikai televíziós hirdetés tébolyának egyik - némiképp vicces, ha nem is szórakoztató - rügyecskéjével: Hatalmas grizzli medve ágaskodik hátsó lábain. Törékeny turista
asszonyka lépésekre tőle, megmerevedve várja, mi lesz. Köröskörül
megrémült, lefagyott nézelődők. Néma csend. Csak egyetlen szemüveges
fickó ad utasításokat a hölgynek halk, de ellentmondást nem tűrő
hangon:
Ekkor az egyik néző - nem állhatta meg - a pacák fülébe súgta:
Most kérdezem: nem ostoba fordulat az ilyesmi? Szerintem nagyon! De sajnos, mindennapos... Pagony Lajos |