|
Légy kritikus a "szenzációs" számokkal szemben!
Egy volt statisztikus "vallomásai!...
A számok is
hazudnak!
Gyakran?
Vannak, akik a számok bűvöletében élnek. Hadd mondjak el egy igaz
történetet, ami vezető megyei mezőgazdasági statisztikus koromban
esett
meg, és majdnem fél évszázad távolából is figyelmeztet az emlékezet
pásztázó fényében.
1953-at írtunk akkor. Veszélyes idők voltak azok a statisztikus
számára.
Mint a Nógrád megyei Mezőgazdasági Osztály statisztikai csoportjának
vezetőjének
minden reggel azzal kezdődött a napi program, hogy a Földművelésügyi
Minisztériumnak és a Kommunista Pártközpontnak egyidejűleg telefonos
jelentést kellett adnunk megyénkben folyó mezőgazdasági
munkálatainkról. Az adatokat olykor - elég gyakran! - rohamkocsikkal
érkezett elvtársak ellenőrizték,
persze leginkább a járások jelentéseinek számszaki adatait. Jaj volt
annak, aki
tévedett! A 19 megyei statisztikai csoportvezető minden hónapban
egyszer Pesten, az FM-ben találkozott, és amikor az értekezlet
kezdetén
leültünk a hosszú asztal
mentébe, borzongva számolgattuk, hogy AKKOR, azon az értekezleten már
ki
hiányzott, s találgattuk, vajon kirúgták-e vagy bekasztlizták hamis
jelentőszolgálat
miatt?..
.
Nekem jó titkárnőm, jó összeadó gépem, vagy egyszerűen csak jó
szerencsém volt, így megmaradtam a reggeli imádkozók között, sőt mint
a
hivatalosak gondosan vezette értékeléséből kiderült, hamarosan
Miskolcra kellett utaznom a megyei főagronómussal együtt, hogy részt
vegyünk Borsod, Heves és Nógrád megyék között a Vándorzászló és
valami
15.000 Frt. (nagy pénz volt az akkor...) elnyeréséért vívandó
vetélkedésen.
Előkerültek hát az egymás számára ismeretlen statisztikai
jelentések az egyes megyékből, s így tisztességesnek látszott a
dolog,
hisz egyik megye sem
tudhatta, hogy a másik hány százalékos teljesítményt tud az alsóbb
fórumok
jelentései alapján felmutatni.
Kedélyes hangulatban, igazi, szakszerű bürokráciával zajlott a
dolog. Már a végén jártunk. Szoros eredmény mutatkozott. Mindhárom
megye jól végezte a dolgát... Legalábbis papíron.
A kiértékelés utolsó pontjához értünk. A kártékony mezei egerek
elleni vegyi háborúhoz és annak eredményeihez. Megyénk és Heves megye
is
részletesen méltatta a foganatosított intézkedéseket, amelyek mindkét
megyében eliminálták a rágcsáló kártevők tucatjait.
Ekkor utolsóként a borsodi főagronómus emelkedett szólásra, a
kezében
tartott papírlapot gondosan tanulmányozta, majd kijelentette:
- Megyénkben az eltelt gazdasági évben 52.327 mezei egeret
pusztítottunk el!
Halálos csend... Az elnök bátortalanul megkérdezte:
- És... megszámolták?... - valaki az asztal végén cincogott.
- Igen, megszámoltuk! Itt van, írásban! Ezen a lapon!
Mit húzzam, szaporítsam a szót? Elvitték az egerekkel a
vándorzászlót, a pénzt, a dicsőséget, mindent.
Lehet, hogy statisztikusi oklevelem is befolyásol, de azóta
szívből
utálom a légből kapott, ellenőrizhetetlen statisztikákat, de még
sokkal inkább az ezekből frappáns módon közreadott következtetéseket.
Mark Twain mondotta,
hogy hinni annyi, mint nem tudni. Pontosan. Nem kell mindent elhinni,
amit
szenzáció- hajhászásból kinyomtatnak. Coloradóban, a Rocky Mountain
vadregényes lejtőin látogattunk meg egyszer egy falusi színházat,
ahol
úgynevezett „melodrámákat" játszanak, amelyeknek javát még a múlt
században írták. A vidáman söröző, nem túl csendes közönség
tetszésének maximumát az a jelenet érdemelte ki, ahol az egyik
leányzó
valami éktelen marhaságot mondott,
és amikor a többiek kétségbe vonták, egy újságot lobogtatott,
mondván:
- De hát muszáj, hogy igaz legyen, hisz nyomtatva van!
Az ezt követő röhögést nem lehet elfelejteni!
PL.
|