CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: A más szemével

2000. május 14., vasárnap 00:00


A szabadságot "meg kell tanulni"

Megszokni sem egyszerű!

A szabadságot meg kell szokni!

~ Berzenkedők megnyugtatására ~


Igen, mert a visszaút diktatúrát jelent. Jobb valamit megcáfolni, elvitatni, nevetségessé tenni, valami felett hajbakapni, pofozkodni, a Hyde Park hordói egyikének a tetejéről szónokolni, öklöt rázni, nyálat fröcskölve handabandázni, mint illedelmesen kifésülve hallgatni a lebunkózó prédikációkat isteni meg emberi félelmekkel eltöltve, gátak, rácsok, drótból és szavakból font kacskaringók között szorongva, fuldokolva a levegőtlenségtől.

A magyar történelem pontosan azért emelte a szabadság eszméjét olyan, szinte liturgikusan tisztelt, egyes rétegek számára királyi, főúri, egyházi rendek által szabott, áthatolhatatlannak tűnő korlátokkal övezett ideák koronájává, mert évszázadokon át nem volt mindenkié.

Régi igazság, hogy minél kevesebben bírnak valamit, annak a valaminek annál nagyobb az értéke. A szabadság fogalma nemcsak az élethez és munkához való jog kritériuma. Filozófiai alapja a szabadon szárnyaló szellem megnyilvánulásainak katekizmusa. Az abszolút szabadság posztulátuma elsődlegesen az, hogy az önmagamhoz, a külvilághoz és annak jelenségeihez kötődő meglátásaimat, nézeteimet csak magam alterálhatom, az úgynevezett „tekintély" alapon való sugalmazásnak nincs többé helye.

Szellemi „parlamentarizmus" van - vagy legalábbis ebben az irányban halad a feudalizmus, kommunizmus, gnoszticizmus és mindenfajta „izmus" szabálykönyveit félredobó társadalom. Még igen sok a tennivaló. A homlokegyenest ellenkező filozófiákat valló társadalmak még dühöngve csapnak össze és próbálják demagógnak bélyegezni az ellenlábast. Az elme balanszát lépten-nyomon megdönti az ember állati származásából eredő felülkerekedési kényszer, ami még azt sem veszi észre, hogy olyasmiket hány mások szemére, amikben sajátmaga leledzik!

Természetesen az egyes emberi egyedek intellektuális és erkölcsi foka is merőben különböző. A bírálat, elvi harc tüzében nem lehet és nincs is mindig mindenkinek igaza. De pontosan ezért kell mindig mindenkinek a véleményét megvizsgálni. Manapság semmiben sincsenek „tarthatatlan" elméletek, mindaddig, amíg valójában meg nem döntik őket. Ezért az internet - egyre növekvő kapacitásával, mely ma már százmilliókat ölel fel - talán a legfontosabb fórum az új világkép eszményei között, ami hihetetlen egyidejűséggel képes a különféle területeken - hit, kultúra, tudomány, metafizika stb. - egymásnak ellentmondó vagy éppen egymást kiegészítő véleményeket a világ minden tájáról szolgáltatni.

Úgy fest, hogy évtizedek múltán az internet lesz az a bizonyos „egy akol"... Kérdés: lesz-e valaha is egy pásztora?

Pagony Lajos