|
Sokaknak kissé furcsán hangzó szó, ami nem véletlen, hiszen egy erdészeti szakkifejezésről van szó. Soproni Újulat bemutatkozása
Újulat.
 Újulatnak az erdész szakma az öreg erdő alatt, annak védelmében természetes úton – a lehulló magból – megjelenő kis facsemetéket nevezzük. Az idős fák gyermekei – ellentétben a mesterségesen ültetett csemetékkel - sokban hasonlítanak szüleikhez, és sokáig igénylik azok védelmét gondoskodását. Ez a gondoskodás nem csak abban merül ki, hogy nyáron a tűző nap, télen a jeges szél ellen védik őket testükkel, hanem a lehulló lombjukban lévő tápanyagokkal is segítik fejlődésüket. Mint egy jó anya, aki először saját testéből táplálja kicsinyét, majd ahogy az kezd önállósodni tovább segíti, tanítgatja, egyengeti útját – egészen élete végéig. De mint ahogy egy magányos fa sem alkot védelmet nyújtó erdőt, önmagában egy anya sem tud teljes értékű embert nevelni gyermekéből. Szükséges ehhez még számtalan ember – rokonok, barátok, tanárok – akik mind azon fáradoznak, hogy a kis csemetéből erős, önálló felnőtt legyen, aki majd idővel maga is képes lesz egy új nemzedéket létrehozni – akárcsak a megfelelő újulat az erdőben, az öreg fák árnyékában. Legyünk mi is egy fa az erdőben, aki nem csak a saját, hanem az összes kis fácska védelmét ellátja, segítve azok fejlődését, egyengetve útjukat. Vigyázzunk az újulatra! Segítsük őket fejlődésükben, hogy aztán majd ők alkothassanak egy – a mainál szebb – “erdőt” maguknak, amelyben aztán ismét ott lesz – az Újulat. |