|
Ez vár ránk...
Egy magunkfajta emberke hajótörést szenved
egy lakatlan szigeten. Fél évet éldegél
kókuszon
és kókusztejen, és egész nap a tengert
kémleli.
Egyszer csak egy csónakban kiköt egy
gyönyörû
nõ. Emberkénk megörül:
- Remek, végre valaki megmentett!
- Sajnos, én is csak hajótörött vagyok, a
sziget
tulsó felén lakom.
- Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a
szigetre,
talán megpróbálhatnánk eljutni innen.
- Nos, a csónakot én építettem,
bambuszból,
háncsból és levelekbõl. Ahogy a nap
járásából
és a csillagokból kiszámítottam,
legalább
2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott
szárazföldtõl,
és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba.
Nincs kedve átjönni hozzám? Biztos régen
volt
már társasága...
Át is eveznek a sziget másik felére.
Emberkénk
teljesen le van nyûgözve, kikövezett út vezet
egy
csodálos bungalóhoz.
- Iszik valamit? - kérdezi a nõ.
- Köszönöm nem, elegem van a
kókusztejbõl.
- Van egy saját lepárlóm. Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül és
kortyolgatja
a Martinit.
- Gondolom, szívesen megborotválkozna, amíg
én
átöltözöm.
Emberkénk szó nélkül átmegy a
fürdõszobába,
ahol két kiélezett kagylót talál. Mire
megborotválkozik,
a nõ mindössze néhány liánba
öltözötten
fogadja:
- Gondolom, régóta egyedül van...
- Igen - feleli bizonytalanul a férfi.
- És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit
már
régen nem tett meg...
- Nem mondja komolyan! Megnézhetem az e-mail-jeimet?!
|