Rovat: ZeneBona
1998. április 17., péntek 00:00
Deep Forest interjú
Ki ne hallott volna a francia Deep Forest zenekarról, akik második, "Boheme" című albumukkal még az amerikai zenekritikusok elismerését is kivívták? A Grammy-díjas, világzenét (world music) játszó duó nemrégiben Magyarországon is átvehette a "Boheme" sikere után méltán járó aranylemezt. Ez az album sokak szerint komolyan segített abban, hogy a magyar és a közép-európai zenei kincseket megőrizze és népszerűsítse. Más nézet szerint pedig kifejezetten ízléstelen a tradicionális népzenei elemek átültetése modern ritmusokra. A rendkívül szimpatikus duó tagjai - Michel Sanchez és Eric Mouquet - nemrég a hazai aranylemez átadását követően válaszoltak kérdéseinkre.
- Hogyan látjátok ma a világzene helyzetét a nemzetközi rockvilágban?
Optimisták vagy pesszimisták vagytok-e ezzel kapcsolatban?
M.S.:- Persze, hogy optimisták vagyunk. Számításba kell venni azt a
jelenséget, hogy néhány évvel ezelőtt a tradicionális zenét játszó
zenészek jelentős része hűtlenné vált ahhoz az irányzathoz, és rockosabb,
poposabb hangszerelésre tért át. A dalszerzők most újra visszatérnek a
hagyományos muzsikához, és nem kell ezeknek mindenképpen a tiszta
hangzáshoz ragaszkodóknak lenniük ahhoz, hogy visszatérjenek azokhoz a
zenei gyökerekhez, amit a Deep Forest is képvisel. Tehát külön utakon, de
ugyanahhoz a tradicionális hangzásvilághoz találunk vissza ők is és mi
is.
- Mi a zenétek üzenete, mit szeretnétek kifejezni vele?
E.M.:- A Deep Forest tulajdonképpen túlnőtte a mi eredeti
elképzeléseinket. Két zenész egyszer csak összetalálkozik, hogy világzenét
csináljon, és hogy a világ minden tájáról begyűjtse, ami neki tetszik.
Amivé ez fejlődött, az meghaladja a legszebb elképzeléseinket is. Az
eredeti elképzelésünk az volt, hogy a hagyományos muzsikát keverjük és a
zenei örökséget, ökológiai, természeti, természetvédelmi örökséget
próbáljuk megőrizni. Amikor az első albumunknak sikere lett és kiléptünk a
nemzetközi porondra, tudatára ébredtünk annak, hogy ez azoknak a fülében
akik meghallgatják nagyon pozitív hangulatokat kelt, mintha utaznának
velünk a világ különböző pontjain. A Boheme és a Comparsa
albummal olyan zenéket szólaltattunk meg, amelyekkel a különböző
utazásaink alkalmával találkoztunk. Kiemelve a kisebbségi kultúrákat, pl:
Kubában a joruba dalokat. Olyan hagyományos hangzásvilágról van szó, amely
életveszélyes helyzetbe kerülhetne, ha senki nem érdeklődne iránta.
- Dolgoztatok együtt Peter Gabriellel. Hol találkoztatok Peterrel, és milyen volt vele együtt a munka? E.M.:- Peter Gabriellel a Stange Days című film forgatásakor találkoztunk. A rendező arra kért bennünket, hogy komponáljuk meg a film fináléjának zenei részét. Kaptunk egy listát azokról a művészekről, akikkel duót lehetne készíteni. Amikor megláttuk Peter nevét, azonnal rávágtuk, hogy vele szeretnénk. Párizsban vettük fel a közös dalt. Hihetetlen nagy hatást gyakorolt ránk a vele való munka, rendkívül karizmatikus egyéniség. Amikor viszont a stúdióban elkezdtünk dolgozni, az a legnagyobb közvetlenség jegyében zajlott. Ugyanazt tapasztaltuk vele is, amit Mártával. Egymás között művészként meg tudtuk értetni magunkat. A dolog a legkisebb komplikáció nélkül történt. - Joe Zawinul az új album egyik közreműködője. Szerintem ő egy kicsit elébe ment annak, amit ti most a szintetikus hangzások terén próbáltok megvalósítani. Tekinthető-e a példaképeteknek?
M.S.: - Mesterünknek tekintettük mindig is Joe Zawinult. A
hagyományos zenét is úgy képzeljük el, mint ő. Mindig is próbálta
megújítani azt a zenét, amivel foglalkozott. Mindig a legeslegújabb zenei
gépeket használta fel, ami a piacon kapható volt.
Mert mindig is igyekezett kapcsolatot teremteni a zenei tartalom és a
hangzás között. Rejtély számomra, hogy hogyan sikerült olyan csodálatos
hangzásokat megvalósítania egy olyan korban, amikor még a szintetizátor
gyerekcipőben topogott. - Mit jelent az új album címe, az a szó, hogy Comparsa?
E.M.: - Három dolgot jelent: Egyfelől egy kubai ritmust. Utcai
ünnepély, vigadalommal, tánccal: a Karibi-szigeteken ezt a Comparsa szóval
jelölik. Harmadikként a szó atyafiakat is jelent, ahogy Michel és én is
jó barátságban évek óta együtt dolgozunk. - Michel mesélte, hogy 1996-ban nehezen indult a Deep Forest karrierje. Mennyire változott meg a fogadtatások a világban? A kérdésem második részében pedig arra lennék kíváncsi, hogy mikor léptek fel újra Magyarországon?
M.S.:- Miután az idei vendégszereplési tervünk elkészült, Európával
kapcsolatban a dátumok még nem véglegesek, de szeretnénk mindenhová
eljutni. A célunk az, hogy mindenhol megismertessük a Deep Forest
együttest. Csodálatosan fogadtak bennünket 1996-ban, amikor először itt
jártunk: azóta is arra készülünk, hogy visszajövünk. És, hogy mi változott
'96 óta? A Deep Forest már egy befutott együttes, ez nem jelenti azt, hogy
minden veszélytől védve vagyunk. Egyes emberek szeretnek minket, mások
kimondottan nem. Ahogy jönnek az albumok annál inkább igyekeznünk kell a
saját hangunkat megőrizni és ezután újjal előrukkolni.
majorm@sopron.hu |