CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: ZeneBona

1998. jĂşlius 15., szerda 00:00


"A nagyszínpadon szépen felsorakozott a hazai könnyűzene szokásos krémje, olyanok mint Tankcsapda, VHK, Kispál, Nyers, Quimby, meg Ganxsta Zolee és még páran."

Mezőtúr, szertelenül '98

Mezőtúr, szertelenül '98

Az íráshoz, akárhogyan is, nem árt az ingerszegény környezet: hűvös szoba, pohár bor, miegymás. Ennek lehető legerősebb ellentéte egy uszoda: forróság, tömeg, langyos ásványvíz műanyagpalackban, vagyis a jelen pillanat, amiben leledzem, és a mezőtúri fesztiválról próbálok valami használhatót összeütni. Attila egyfolytában nyüstöl, hogy vajon Orbán Viktor miért hajolt le a VB döntő alatt legalább kétszázszor a cipőjéhez, hogy beszélgessen vele, biztos becsempészte a kicsi fiát valahogy, neki közvetít, mondom én, majd megnyugszik... A baj talán a körülményekben van, talán abban, hogy idén a fent említett esemény a legkevésbé sem vágott földhöz.
Az első kellemes érzés Mezőtúron sétálgatva az volt, hogy a város ismét átalakult rockkocsmává, legalábbis a vasútállomást, és a fesztivál helyszínét összekötő szakaszon mindenképpen, különböző vendéglátó egységek, kölönböző árak, ugyanolyan zenék... lehet válogatni. A bennszülöttek - az évek során már akklimatizálódhattak saját lakóhelyük évente megismétlődő átváltozásaihoz - kicsit sem ütődtek meg az egész évben rendben tartott bukszusokon elszenderedett ifjakon, az előkertben tűnékeny Woodstock-okat celebráló társaságokon.
Ami viszont meglepő volt, hogy úgy tűnik, megtört az Inkal Security önkényuralma; a várakozással szemben ezen a hétvégén nem ők biztosítottak, ergo: senkit nem vertek félholtra a biztonsági őrök, tudtommal, sőt a belépésnél még jó mulatást is hajlamosak voltak kivánni. Döbbenet.
Kicsivel szomorúbb arccal konstatálható a sör ára, 125 egység egy korsó ellenében, ami azért durva a kelet-magyarországi árakhoz képest, főleg ha már egyszer úgy alakult hogy a Borsodi Sör a fő szponzor. Spongyát rá. Tulajdonképpen a jelenség az elmúlt hat évben megfigyelhető-megszokható volt, aki pedig tényleg nagyon le volt épülve, az még mindig vásárolhatott a közeli benzinkútnál kilencvenkilencért behűtve, dobozosat. Attila talált egy Sportot, huh...
Három helyszínből lehetett válogatni: nagyszínpad a nagyzenekaroknak, kisszínpad a kicsi zenekaroknak, meg a "Danceland party" (vagy mi; az elnevezésekkel olykor bajban vagyok, legyen ez) az elektronikus zenészeknek. Na jó, DJ-k számára. Ez utóbbi létrejötte némiképp érthetetlen volt számomra, igazándiból nem is aratott nagy sikert, általában 10-15 ember nyomult a füstben. Igaz - nonstop. A nagyszínpadon szépen felsorakozott a hazai könnyűzene szokásos krémje, olyanok mint Tankcsapda, VHK, Kispál, Nyers, Quimby, meg Ganxsta Zolee és még páran. Többek szerint a legnagyobb durranás a Toy Dolls volt, a kocsmák elnéptelenedtek, ezt én már nem láttam, akkor már rég Baján építettem az arcomba a halászlevet. A kiszszínpad hőse a zsűri szerint a Neck Sprain volt, a legjobb énekes a Klán szólistája, a legjobb ritmusszekciónak pedig a Replika bizonyult. Hmm, engem igazán csak a Placidy fogott meg. A híresztelések szerint a banzájnak 5000 látogatója volt, érdekes lenne tudni, hogy vajh' tavaly mennyi? Mindenesetre az előző fesztiválhoz képest most jóval kevesebb, ez azért feltűnt, például még este hatkor sem kellett kézitusát vívni a sátorhelyért. Mellesleg a csökkent látogatottság cseppet sem meglepő, ugyanebben az időpontban délen is hasonló esemény dübörgött, lényegesen alacsonyabb jegyárakkal.
A szokásos fesztiválbetegség, a higiénia alcsony szintje Mezőtúron is felütötte a fejét, három működőképes zuhanyzó, hímegyedek számára, és hasonló bosszantó apróságok. Persze ez legyen a legnagyobb baj. Az is lett. Az volt a koncepció, hogy szombaton hajnalban kelek, gyorsan zuhanyozom, majd még gyorsabban lestoppolok Bajára, ehhez képest későn keltem, nem zuhanyoztam, és a közel 200 kilométeres távolságot nyolc óra alatt tettem meg.
Orbán fia meg tényleg ott volt a döntőn! Bocs.

zs88