Rovat: ZeneBona
1998. május 18., hétfő 00:00
Arany- és platinalemez, országos turnék, siker...
Néhány hét múlva, egész pontosan június 5-én koncertet ad a Kisstadionban a 80-as évek legnépszerûbb magyar popzenekara, az R-Go. A koncert apropója pedig a megalakulás 15. évfordulója, s nem utolsósorban az, hogy a rajongók már eszméletlenül ki vannak éhezve egy R-Go koncertre. (Ezt jelzi az is, hogy a buli elõtt egy hónappal jószerivel már alig lehet jegyhez jutni).
Kezdjük az elején. Szikora Róbert 1982 végén kivált a
Hungáriából, ahol csaknem nyolc évig ütötte a bõröket. A
kilépésnek rengeteg oka volt: egyrészt Robi nem érezte teljes értékû
embernek magát a zenekarban (tudni kell róla, hogy színpadot, s egyéb
közszereplést leszámítva egy nagyon gátlásos, visszahúzódó figura ),
másrészt a többiek nem nézték jó szemmel, hogy Szûcs Judithnak
- igaz, Bob Lanky álnéven - lemezt írt. A harmadik Hungária-lemez
felvételénél az utóbbi dolog elõtérbe kerül, aminek következménye
anyázás, kilépés és több évig tartó haragtartás lett. Röviddel ezután
megkereste Környei Attila basszusgitárost (akivel a hetvenes
évek elején a Ferm együttesben játszott együtt), a közös
zenekaralapítás ötletével. Attila azt mondta: jó. "Ezidõtájt nagyon
komolyan abba akartam hagyni a zenélést. Volt egy munkám, de igazából
semmi örömöt nem fedeztem fel benne, komoly letargiába estem. S ekkor
jött a Robi" - mondta minap egy sajtótájékoztató-szerûségen,
Budaörsön. (Nevezhetjük "R-Go nyílt nap"-nak is...)
Szikora Robi, aki pedig akkor lett letargikus, mikor Fenyõéktõl
kivált, nem sokkal utána elment egy stúdióba, ahol az éppen akkor
szerzeményeket készítõ debreceni amatõr zenekart pofátlanul
megzavarta, mondván, hogy szeretne egy picit zenélni. Az együttesbõl
a billentyûs, Holló József - civilben református kántor - volt
az, aki beszállt Robi rögtönzött háromakkordos dalába. Néhány nap
elteltével meghívták az új formációba, ahol aztán csak 1 hét múlva
tudja meg, hogy zenekari tag (a többiek elfelejtették neki megmondani,
õ meg nem kérdezte ). Robit és Attilát meghívják egy tehetségkutató
versenyre, ahol az egyik ismeretlen gyulai zenekar gitárosának
játékára felkapják a fejüket. Így lett Kozma Tibor az akkor még
Állatkert nevû formáció gitárosa. Szegény Szikora Robit majdnem
megverték egy kis amatõr zenekar tagjai, mikor nyilatkozatban tudatta,
hogy új együttest szervez ZOO néven. Rögtön el is felejtette az
állatkertet. Tehát? -tette fel a nagy kérdést Környei, tehát...
ergo... R-Go! - döntöttek. A dobos pedig az a Barile Pasquale
lett, aki Robi zenész-vetélytársa volt a hetvenes években, s aki miatt
ilyen jó dobos lett. "Sokan mondták nekem annak idején, hogy a
Pasquale jobb dobos, mint én vagyok. Eszeveszetten sokat gyakoroltam,
hogy jobb legyek, mint õ, miközben nem is ismertük egymást se
személyesen, se zenészként." Kitalálták, hogy két lány táncoljon,
vokálozzon.
"Volt egy TV-felvétel, ahol az 'Egy alacsony férfi dilemmái a
szerelem körül (Megy a lány...)' címû dalunkat vettük fel, s kellett
egy lány, aki táncolgat. Észrevettük, hogy mennyire tetszik ez a
férfiaknak, többször mondták, hogy ismételjük meg a felvételt, persze,
mert közben a lányban gyönyörködtek" - mesélte Szikora. Így döntöttek
a Gida duó életrehívása mellett. Két manökenre, Clavier
Charlotte-ra és Varga Évára esett a választás. Elsõ,
szilveszteri bemutatkozásuk alapján megválasztják õket a következõ év
nagy zenei ígéretének.
Az elsõ album csak hosszas várakozás után, 1983 szeptemberében jelent
meg, rajta olyan, azóta örökzöld slágerekkel, mint a Létezem, a
Bombázó, a Zanzibár, vagy a Mert õ... Rögtön a
megjelenés után szétkapkodják. "Emlékszem, mentem a Váci úton, s
minden második ember kezében a mi lemezünk volt" - emlékezik vissza
Környei. Pár hónap múlva az arany- (100 ezer példány) megint néhány
hónap múlva a platinalemezt ünneplik a tagok (250 ezer eladott
példány). Ebbõl a korongból úgy 400 ezer darabot sikerült eladni. A
zenekar két országos turnét bonyolít le ebben az évben, megjelenik az
R-Go újság, siker, siker, siker...
A második lemez azonban nem lett olyan népszerû, mint az elsõ. Aki az
elsõ korong frissességét, lendületét várta, bizony rendesen
meglepõdött az Amulett címû anyagon. Nem annyira slágeresre
sikerült, a tagok egyéni elképzelései jobban elõjönnek, mint a
csapatmunka. Persze a tagok szinte mindegyike más-más stílusú
zenekarból érkezett. Robi, ugye rock and rollt, Attila és Paquale (a
továbbiakban - mert így egyszerûbb - Paci) vendéglátóztak, de elõtte
mindketten inkább rockosabb bandákban játszottak, Tibor szintén
rockzenekarban játszott, Józsi pedig egy west-coast rock formáció
tagjaként játszott a fehér és fekete billentyûkön. Elõkerültek a
személyes ideálok: a jazz, a west-coast, de a tagok ennyi év után már
máshogy értékelik a dolgot, mint a nyolcvanas években. "Azzal a
lemezzel az volt a probléma, hogy elkezdtünk kopírozni, olyan szinten,
hogy dobgépet használtunk, mert marha jól szólt. Voltak már külföldi
használói is az elektromos doboknak, s arra gondoltunk, hogy ezt
nekünk is alkalmazni kell. Ez volt a baj. A zene ugyanolyan volt, csak
a megszólalás volt totálisan más." - vélekedik Paci. "Bementünk a
törökbálinti stúdióba, ami akkor a legmodernebb helynek számított, s
ámultunk a gépeken. Meg akartuk mutatni a technikát. Az elsõ lemezen
jóformán nem voltak hangszerek. Volt egy pianínó a stúdióban, meg
nekem egy maszek kölcsön szintetizátorom, s így vettük fel az albumot
" - vág közbe Józsi. Az albumból "csak" 280 ezret sikerült eladni.
Azonban így 14 év után hallgatva, legalábbis számomra, egy zeneileg
hihetetlenül jó alkotásnak tûnik. "Ez a lemez arra mindenesetre jó
volt, hogy átértékeljük a dolgokat, megtanuljuk, hogy a közönség nem
szereti a hirtelen váltásokat. A harmadik korongnál visszavágtunk a
zenekart ért szakmai és közönségbeli támadásokra” - mondta Attila.
Mi lehetett a banda sikerének a titka? Elsõként a frissessége. 1982
végén, 1983 elején az emberek mindenképpen valami új, zeneileg friss
produkcióra vágytak. A rock-zenekarok közönsége egyre jobban elpártolt
kedvenceitõl, s ekkor berobban egy zenekar, amely egycsapásra
megváltoztatja a zenei közízlést. Az R-Go zenéjében egyaránt
megtaláljuk a Beatlesre jellemzõ akkordmeneteket, a
latin-amerikai dallam, és ritmusmeneteket és - bármennyire meglepõ, s
ezt csak hosszas, többszöri meghallgatás után vehetjük észre - a
magyar népzenét. A korai szövegek talán elsõ hallásra nem mondanak
semmit, de mégis mindegyik szövegben ott van az élet, család, béke
szeretete, s némi nevelõ szándék is megtalálható bennük. (lásd
például: Amulett, Ballag a katona, Zanzibár, Mememto Mori). A
zenekar hangulatban is az életigenlést sugározza. Az R-Go nem csupán
egy zenekar volt, hanem egy életszemlélet, életfilozófia.
"Vilmányi Gábor, a Manhattan tagja elmesélte, hogy neki az R-Go zenéje
valami olyan hatalmas életérzést adott, hogy elõtte bukdácsolt az
iskolában, de mihelyst megkapta egyik lemezünket egybõl jó tanuló
lett. Egyszerûen olyan életérzést adott neki a zenénk, hogy jelentõsen
megváltoztatta életét. Ez az amire borzalmasan büszkék vagyunk, s itt
van az, hogy egy zenének üzenete van. De volt egy kislány, aki már
háromszor kísérelt meg öngyilkosságot, a különbözõ szociális helyzete
miatt. Az orvosa meglátott nála egy R-Go kazettát, megkérdezte, s a
lány azt mondta, hogy egyetlen valaki számít még neki, az az R-Go és a
Robi. Elmentünk hozzá, s abban a pillanatban felhagyott ezekkel az
örültségekkel. Komoly hatása volt zenénknek" - fejezte be a
beszélgetést Attila. Erre mást már nem lehet mondani csak azt: igen.
|