CyberPress.Sopron

Van egyrészrõl egy fanatikus "bordícsérõ" koncertszervezõ, Lobenwein Norbert, másrészrõl az a nagyszámú zene és buliszeretõ "fan" akiket évrõl évre ki kell szolgálni. Ha a "sika, kasza, léc'" effektus érvényesülne elég lenne egy zenés hömpölygés é s három olyan zenekar ami biztos rajongó táborral rendelkezik. Itt azonban másról van szó: a koncertek, bulik, filmek, elõadások, kiegészítõk minden látogató számára - kinek ezért, kinek azért - emlékezetes marad.
Az elsõ nap koncertprogramját a Popul@r nyitotta, akiket sokan a legtehetségesebb magyar techno zenekarnak titulálnak. Tényleg lehet valami a dologban, hiszen õk már nagyon régen megtehették volna azt, amit sokan meg is csináltak ,hogy valami dúskeblû hangtalan "énekesnõt" a színpadra csalogatnak, és valami régi sláger átdolgozásával próbálják meghódítani a nagyérdemût. Ezt õk elkerülték. Lehet, hogy olyan hatalmas sikereket nem érnek el, de legalább szembe tudnak nézni önmagukkal. Sokan várták a "don", Ganxta Döglégy Zolee és a Kartell fellépését, szerintem a soproni Volt Fesztivál közönsége ennél többet érdemelt volna. Rövid félórás mûsorukat a legjobb esetben is csak a hakni jelzõvel lehet minõsíteni. Talán legközelebb! A Perfect Name -nek mára csak a neve perfekt. Hosszú évek óta képviselteti magát a hazai underground színtéren a csapat, akik a kezdet kezdetén igen elõremutató és egyéni hangzást produkáltak. Ez mára a múlté, de akkor mi a jövõ?

	A Warpigs ismét "mûanyagellenségét" hirdette. Nem értem, hogy a csapat hangzása élõben miért olyan erõteljes, és ez bemutatkozó lemezükön miért nem jön át?
A Tankcsapda megszokott erõteljességével és nyers hangzásával az elsõ perctõl kezdõdõen magával ragadta a "zsûrit".

Zenéjén keresztül toleranciát hirdet a szombathelyi Anima Sound System, amely már másnap lépett a világot jelentõ deszkákra. A Wanted újságírója szerint ez a zene "egy átbulizott éjszaka után életeket menthet". Így volt ez most is, talán a Prieger testvéreknek egy kicsit a hangszerelésen kéne változtatni. A napot a Korai Öröm zárta, megszokott, figyelemrem éltó produkciójával. Másnap délután a Korog nyitotta a napot, ahol a doboknál Lukács Dávid bebizonyította, hogy nem csak az önkioldót kezeli jól. A Hellhole hazai pályán bizonyította a profi zenei életre való rátermettségét. Számomra a Heaven Street 7 okozta a fesztivál legnagyobb meglepetését, akik hihetetlenül sokat fejlõdtek az utóbbi idõben. Precízen, pontosan adták elõ brit zenei gyökerekbõl táplálkozó dalaikat.

A Moby Dick megdöntötte azt a tézist, miszerint nem lehet senki sem próféta saját hazájában, hiszen õk hatalmas sikert arattak. A hazai alternatív színtér egyik õskövülete, a VHK a nap egyik legattraktívabb produkciójával lépett elõ, azokat is felébresztve, akik az elfogyasztott szeszmennyiség miatt éppen halálközeli élményeikkel küzdöttek.

A Publo Hunny ugyanazt a hatást nyújtotta mint a Mennyország utca 7, ráadásul sok új szerzeményt is programjukra és zászlajukra tûztek. Akik elõzõ este az MTV 1 mellett fogyasztották el desszert jüket, azoknak nagy öröm lehetett látni Lovasi Andrást, aki 26 órával azelõtt még az egyik legtehetségtelenebb magyar "rádiós-mûsorvezetõ", Villám Géza megnagyobbodott arcát próbálta lekicsinyíteni. Ez többé-kevésbé sikerült is. A P ici Pali és a Rágcsáló egyébként azt nyújtotta, amit várni lehetett, se többet se kevesebbet. Már vasárnap, a fesztivál zárónapján, az év lemezével büszkélkedõ Quimby lépett fel, majd a Volt Fesztivált a Másfél zárta élõben is be mutatva Nyitrai Márton "Villamos" címû filmjéhez írt zenéjüket.

A koncertek mellett a helyi moziban számos kultuszfilm várta az ország minden részérõl érkezett fiatalokat, a Sportcentrumban pedig több élõ és filmes látnivaló emelte a Volt színvonalát.
A fesztivál tehát már iskolás korú, talán már azt is elérte, amit az ötletadó újság: kultikus értékûvé vált.

Fotók: Németh Péter

majorm@sopron.hu