|
"Zeneileg jók ezek a dalok, csak kár, hogy már ezerszer hallhatta őket a nagyközönség."
Legendás Táncdalok
Legendás táncdalok
Manapság divat a cikit
szeretni. Ez egyfajta lázadás a megszokott ellen.  A néhány éve polgárpukkasztó zenék
lassan abszolút
elfogadottá váltak, a lázadás filozófiája meg örök, úgyhogy kell
valami nagy csapás az előző generáció ellen. Úgy egy éve ez a csapás a
táncdalok reneszánsza.
A közelmúltban jelent meg a Legendás
Táncdalok sorozat 12. darabja, rajta olyan slágerekkel, mint a
Mindenkinek van egy álma, a Susu bolondság, a Megáll
az idő, vagy a Csak egy tánc volt. A teljesség igénye
nélkül.
Zeneileg jók ezek a dalok, csak kár, hogy már ezerszer
hallhatta őket a nagyközönség. Bár... ha arra gondolok, hogy a
Csinibana című filmet hány tizenéves nézte meg, máris érthető a
kiadás oka. A szövegek... hát...lehet, hogy ez is ezen dalok
népszerűségének oka, mármint, hogy hihetetlenül optimista világot
sugallnak, s nagyon egyszerűen vannak összerakva, ugyanúgy, mint
Sopron egyik késdobálójának törzsközönsége is.
Viszont a hangszerelés a legjobb. Vagy, ha így jobban tetszik, nagyon
kerály. Mondjuk ez nem is véletlen, hiszen javarészt jazz, vagy
komolyzenészek készítették a nóták e részét, s akkoriban még
foglalkoztak azzal, hogy igényesek legyenek a szerzemények.
Ja, és egyébként az első magyar rapper nem Fenyő Miklós volt,
hanem Kazal László. Tessék csak meghallgatni a Kétszer
kettő, néha öt című remekművet...
A fiatalember
|