Rovat: ZeneBona
1998. november 02., hétfő 00:00
"Az utóbbi időben kevesebbet lehetett róluk hallani..." Interjú a Manhattan zenekarral
A Manhattan zenekarnak a napokban jelent +
legújabb albuma. Az elmúlt években
jelentős
személyi ( Az alapgárdából ma már
csak
Vilmányi Gábor és Csoki tagja a
formációnak.)
és zenei változásokon átesett csapat, s ma
már inkább tekinthető zenekarnak, mint
énekegyüttesnek.
Az utóbbi időben kevesebbet lehetett róluk
hallani,
mint régebben. Csend vette körül a bandát,
hiába
jelent meg tavaly egy eléggé útkereső
albumuk.
Talán vannak olyanok is, akik még azt sem tudják,
hogy másfél évvel ezelőtt Dobi
Sándor
miért vált ki a csapatból, s miként
került
be a képbe az új tag, Kelemen Tamás, azaz Kele.
- Mindenképpen ki akartunk lépni ebből a " szépfiúk" mederből, hiszen mi voltunk az első énekegyüttes, s most már „627" követőnk van- fűzi hozzá Csoki.- Egyébként a mai fiúcsapatokat nagyon arctalannak tartom. Ha bekapcsolom a rádiót, nem tudom megmondani, hogy kik énekelnek, hiszen mindegyiküknél ugyanaz a hangszín, szintetizátorszőnyeg szerepel. A váltás is ezért történt, hiszen megalakulásunk óta eltelt hét év, más lett a gondolkodásmódunk, mást szeretnénk sugallni. A táncolásból is kinőttünk... Emiatt nemcsak a zene módosult, hanem a szövegek is megváltoztak, mélyebb tartalommal bírnak. Vilmányi Gábor szerintem most ért be, mint szövegíró, olyanokat írt, hogy na... - Mondhatni visszatértetek zenei gyökereteikhez, hiszen mindhárman rock bandából érkeztetek a Manhattanba, Gábor az Exoticból, Csoki a Fixből, Kele pedig a Loveból... - Igen, bár másféle rockzene ez, mint amit annak idején játszottunk-válaszol Csoki. - Szerintem a zenehallgató embernek elôbb-utóbb be kell fogadnia azt a zenei műfajt, amelytől még korábban idegenkedett is -folytatja Gábor. Én is így voltam a technoval, mert nem értettem. Meg kell érteni minden zenét, hiszen minden stílusban van valami érték. A technoban számunkra maradandó részt kevertük a rockzenével, ami már bennünk volt. - Kele, Te pár évvel ezelőtt a Love zenekarban gitároztál. Miként lettél Manhattan tag? S egyáltalán, mi volt a véleményed a csapatról? - Életem első gitáros díját 16 éves koromban Környei Attila, a banda korábbi menedzsere adta át. Elhívott néhány koncertre, mert kiváncsi volt a véleményemre. Meghallgattam az első turnéból három-négy bulit, s meg kell mondjam nagyon tetszett, az akkori produkciókat nézve nagyon profinak tartottam, mind a zenét, mind a körítést. A Love feloszlása után egy héttel felhívott a Gábor, hogy lenne-e kedvem velük zenélni. Én azonnal igent mondtam. Persze, mert először azt hittem, gitárosnak hívnak, de kiderült, hogy énekelnem kell. Ezen elgondolkodtam, hiszen addig hosszú hajjal gitároztam, s a frontemberi szerepkört - néhány alkalom kivételével- nem igen gyakoroltam. Bekerültem a csapatba, elkészítettük a 6. lemezt, ami szerintem jobban hasonlít egy jól sikerült demóhoz, mint egy nagylemezhez. Egy nagy útkeresés volt. Viszont úgy érzem, az új albummal abszolút magunkra találtunk. A visszajelzésekből érezzük, hogy nagyon hiteles most a csapat. Annyira felszabadultak lettünk, hogy ezt a közönség is nagyon érzi, lejön a színpadról, hogy szeretjük, amit csinálunk. S ez nagyon fontos. |