CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: ZeneBona

1998. november 02., hétfő 00:00


"Az utóbbi időben kevesebbet lehetett róluk hallani..."

Interjú a Manhattan zenekarral

Rájt Manhattan

     A Manhattan zenekarnak a napokban jelent + legújabb albuma. Az elmúlt években jelentős személyi ( Az alapgárdából ma már csak Vilmányi Gábor és Csoki tagja a formációnak.)  és zenei változásokon átesett csapat, s ma már inkább tekinthető zenekarnak, mint énekegyüttesnek. Az utóbbi időben kevesebbet lehetett róluk hallani, mint régebben. Csend vette körül a bandát, hiába jelent meg tavaly egy eléggé útkereső albumuk. Talán vannak olyanok is, akik még azt sem tudják, hogy másfél évvel ezelőtt Dobi Sándor miért vált ki a csapatból, s miként került be a képbe az új tag, Kelemen Tamás, azaz Kele.
 Ezen kérdések megválaszolása érdekében, s a napokban megjelent új, az előzőektől némileg eltérő stílusban fogant albumuk megjelenése miatt ültünk le egy baráti hangulatú beszélgetésre egy napsütéses őszi délelőtt...
 - Én inkább kis csendnek nevezném - reagál Vilmányi Gábor -. Dobi Sanyi kiválása nagyon egyszerű ok miatt történt: már semmiféle koncepciónk nem egyezett, sem zenei, sem emberi,  ezért közös megegyezéssel elváltunk egymástól. Ez egy hirtelen jött lépés volt, nem volt előre meghatározva, hogy most tagcsere lesz. Ezek után nagyon el kellett gondolkodnunk a hogyan továbbról, akárcsak Varga Szabolcs kiválásakor négy évvel ezelőtt. Akkor sikerült kikecmeregni egy olyan lemezzel, amely szerintem szakmai oldalról nézve nagyon jól sikerült. Az 5. albumunkról beszélek, amelyen a Piramis dalait dolgoztuk fel. Na, a következő korongon nem tudtuk, hogy mit csináljunk, emiatt lett olyan ösztönszerű az egész korong. Nekünk nagyon tetszett, csak valószínűleg a 97-es közízlést nem találta meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy most nagyon figyeltük volna az aktuális zenei trendet. Nem volt tudatos, hogy új lemezünkön a régi rockzene és a ma divatos diszkóműfajok keveredjenek. Mi 91-ben sem két évre terveztük a zenekart, mint mások, akik csak az üzletet látták bennünk.

Nem vették észre, hogy nem tárgyakkal kell dolgozniuk, hanem emberekkel. Gyakorlatilag a Szabolcs kiválása is azért történt, mert máshogy képzelte el ezt az egész sztárságot a  békéscsabai pincében, mint amilyen lett...
 - Mindenképpen ki akartunk lépni ebből a " szépfiúk" mederből, hiszen mi voltunk az első énekegyüttes, s most már „627" követőnk van- fűzi hozzá Csoki.- Egyébként a mai fiúcsapatokat nagyon arctalannak tartom. Ha bekapcsolom a rádiót, nem tudom megmondani, hogy kik énekelnek, hiszen mindegyiküknél ugyanaz a hangszín, szintetizátorszőnyeg  szerepel.  A váltás is ezért történt, hiszen megalakulásunk óta eltelt hét év, más lett a gondolkodásmódunk, mást szeretnénk sugallni. A táncolásból is kinőttünk... Emiatt nemcsak a zene módosult, hanem a szövegek is megváltoztak, mélyebb tartalommal bírnak. Vilmányi Gábor szerintem most ért be, mint szövegíró, olyanokat írt, hogy na...
 - Mondhatni visszatértetek zenei gyökereteikhez, hiszen mindhárman rock bandából érkeztetek a Manhattanba, Gábor az Exoticból, Csoki a Fixből, Kele pedig a Loveból...
 - Igen, bár másféle rockzene ez, mint amit annak idején játszottunk-válaszol Csoki.
 - Szerintem a zenehallgató embernek elôbb-utóbb be kell fogadnia azt a  zenei műfajt, amelytől még korábban idegenkedett is -folytatja Gábor. Én is így voltam a technoval, mert nem értettem. Meg kell érteni minden zenét, hiszen minden stílusban van valami érték. A technoban számunkra maradandó részt kevertük a rockzenével, ami már bennünk volt.
 - Kele, Te pár évvel ezelőtt a Love zenekarban gitároztál. Miként lettél Manhattan tag? S egyáltalán, mi volt a véleményed a csapatról?
 - Életem első gitáros díját 16 éves koromban Környei Attila, a banda korábbi menedzsere adta át. Elhívott néhány koncertre, mert kiváncsi volt a véleményemre. Meghallgattam az első turnéból három-négy bulit, s meg kell mondjam nagyon tetszett, az akkori produkciókat nézve nagyon profinak tartottam, mind a zenét, mind a körítést.  A Love feloszlása után egy héttel felhívott a Gábor, hogy lenne-e kedvem velük zenélni. Én azonnal igent mondtam. Persze, mert először azt hittem, gitárosnak hívnak, de kiderült, hogy énekelnem kell. Ezen elgondolkodtam, hiszen addig hosszú hajjal gitároztam, s a frontemberi szerepkört - néhány alkalom kivételével- nem igen gyakoroltam. Bekerültem a csapatba, elkészítettük a 6. lemezt, ami szerintem jobban hasonlít egy jól sikerült demóhoz, mint egy nagylemezhez. Egy nagy útkeresés volt. Viszont úgy érzem, az új albummal abszolút magunkra találtunk. A visszajelzésekből érezzük, hogy nagyon hiteles most a csapat. Annyira felszabadultak lettünk, hogy ezt a közönség is nagyon érzi, lejön a színpadról, hogy szeretjük, amit csinálunk. S ez nagyon fontos.

Major Márton