|
A hozzávetõlegesen tizenkétezer résztvevõ gazdag zenei, és egyéb kulturális programok között választhatott.
Volt VOLT
Jó VOLT
Április 14 és 15 között
immár
nyolcadik alkalommal rendezték meg a soproni
Sportcentrumban
a VOLT Fesztivált. A hozzávetõlegesen
tizenkétezer
résztvevõ gazdag zenei, és egyéb
kulturális
programok között választhatott. Részemrõl ez a
két nap olyan, mint Józsi bácsinak a kisfröccs: kell. Mondhatni
kötelezõ.
Az alábbiakban a Sport és Szabadidõcentrumban
történt események kerülnek
terítékre,
azon belül is a nagyteremben zajlott koncertek, mivel
bármennyire
is próbáltam, nem tudtam egyszerre több helyen is
ott
lenni...
A tavalyi eseménysorozatot leszámítva (amikor
eszméletlen mennyiségû csapadék hullott le
az
állítólagos hûség
városára)
a rendezvény együtt járt a jó idõvel,
a napsütéssel. Effektíve a soproni tavasz
beköszöntõje
volt. Mi az, hogy volt, hiszen idén is. A sportcentrum
elõtti
digitális hõmérõ pénteken este
hatkor
22 C. mutatott, éjjel háromkor pedig 17-et, szombat
délután
25-öt, hajnali ötkor pedig tizet. Igaz, ekkor már
mûködésbe
léptek a csapadékképzõdés
folyamatai
is. (Rendes. Megvárta, míg lezajlik a seregszemle...)
Idén
már az egész Centrumban zajlottak a bulik, de
még
így is súlyos tömegnyomor volt
tapasztalható,
s idõnként csak csigalépésben lehetett a
nagyterembõl
eljutni a kisterembe...
Ettõl függetlenül pénteken a kvázi
fesztiválnyitó
Blind Myself-et elég kevesen hallgatták meg. De ez nem
igazán
zavartatta a tagokat, meg a párszáz fõs
közönséget
sem. A Perfect Name tagjait már látszólag nem
érintette
kellemesen a fentebb vázolt probléma, hiszen õk,
mint
az eseménysorozat állandó
résztvevõi,
idáig mást szoktak meg. Mindazonáltal jó
egy
órát játszottak, s a végére
már
tisztességes létszám figyelte színpadi
ügyködéseiket.
Gengszter Zoltánt, na meg a Kartelt aratta az elsõ
átütõ
közönségsikert. Sikítozás, ilyesmi.
Bár
esetükben felvetõdik a kérdés, hogy egy
gyakorlatilag
rockzenei összejövetelen miért kell
playbackról
nyomni a zenei alapot, amikor az ötös híres nagyon
jó
élõ koncertjeirõl... A Freshfabrik tavalyi
soproni
fellépése óta új énekessel
dolgozik,
így sokkal lendületesebbek voltak, mint az
elõzõn.
Ekkorra már beállt a szokásos "rend": az
illemhelységeknél,
büféknél hosszú sor, a legközelebbi
benzinkútnál
szintén, a szemközti konkurens
üzemanyagtöltõnél
dettó, a sportcentrum környékén
levegõzõ
emberek. Kosz, szeméthegyek, üres üvegek.
A Heaven Street Seven néhány hónappal
ezelõtt
játszott ebben a nagyon szeles városban, nagyon
mérsékelt
érdeklõdés mellett. Most viszont nem lehetett
panasz
a publikum lelkesedésére. Igaz, földit nagyon
keveset
láttam, mondhatni tízbõl egy
látogató
volt soproni. A VHK hozta szokásos
formáját,
akárcsak a Kispál és a Borz... Éjjel volt
még
egy fellépõ: az Irigy Hónaljmirigy. Hakni.
Szombaton kora délután az Erzsébet-kertben
piknikezõ
fesztiválozók.
Szegény soproni Hell Hole, évek óta
rájuk
hárul a második nap elsõ fellépõje
cím.
Úgy száz fiatal elõtt játszottak. A
Black-out
már hozott egy bizonyos szintû
nézõszámot,
úgy 4-500 embert, amit a fõként régebbi
dalait
játszó szegedi Nyers is meg tudott tartani. Viszont a
közel
hat év után új albumot
készítõ
Pál utcai fiúk színrelépésekor
nagyon
megnõtt ez a szám, mondhatni
ötszörösére
emelkedett.
A kisteremben ez idõ tájt Az Árral Szemben,
Sub
Bass Monster (Ezen a napon volt a születésnapja.)
és
az Animals Cannibals Hip-Hop Jam-je várta a
jelenlévõket,
igazán remek hangulatot teremtve.
Átérve a nagyterembe (1 km/órás
sebességgel.)
a Sziámi szórakoztatta a nagyérdemût. A
Korai
Öröm, a Quimby és végül, de nem
utolsósorban
az Anima Sound System fellépését egy
szóval
lehet csak jellemezni: siker. Talán csak a koncerteket
záró
Publo Hunnyra voltak kevesebben kíváncsiak, igaz, ekkor
már
három órát mutatott az óra...
A Volt Fesztivál nemcsak egy
túlnyomórészt
zenei programokat nyújtó rendezvénysorozat.
Több
annál. Bátran nevezhetjük a Zenei-tolerancia
fesztiváljának,
hiszen a két nap során - bár
különbözõ
stílusú együttesek léptek sokszor
egymás
után a színpadra - nem fütyültek ki egyetlen
elõadót
sem, inkább megpróbálták befogadni a zenei
irányzatokat.
S van egy különleges hangulata is az egésznek,
ami
miatt évrõl-évre egyre többen jönnek
el.
Ez aztán a feeling-érzés, miként azt
egy
népszerû rádiós néhány
évvel
ezelõtt megfogalmazta.
Major Márton
|