|
"Pedig a lemez jó, sõt, nagyon jó. Talán a tavalyi év egyik legjobb lemeze." Wellington: Végtelen dal
A Wellington zenekar harmadik albuma még tavaly
év végén jelent meg. Paksi "Atom"
Endre
még néhány évvel ezelõtt az Ossian
együttesben
énekelt arról, hogy mennyire bírja a sört,
meghogy
igyon vizet más. Aztán a banda úgy négy
éve
beszüntette tevékenységét, s Endre
barátunk
megalapította a váci Jericho együttes
tagjaiból
verbuvált új formációját, a
Wellingtont.
Endre barátunk készített két korongot
ezzel
a felállással, aztán ámen. Új
társakat
talált, a Seneca zenekar gyakorlatilag teljes
tagsága
Wellington tag lett. Már õk
készítették
el a "Végtelen dal" címû harmadik albumot.
 Pedig a lemez jó, sõt, nagyon jó. Talán a tavalyi év egyik legjobb lemeze. Rögtön az elsõ " Minden nap" címû kompozíció magával ragadja a hallgatót, húz a dal, rendesen. Csakhát, hiába, ha egy nézhetetlen, dögunalmas, vacak klippet készítenek hozzá. Még szerencse, hogy a többi dalt nem örökítették meg vizuálisan, így megmarad az emberben a jó érzés, mikor egy fárasztó nap, vagy egy csalódás után berakja a lejátszóba az albumot. Mert a lemez szövegei szinte végig a magányról, a várakozásról szólnak. Endre barátunk korábbi önmagát felülmúlva hihetetlenül jó sorokat írt, a már említett "A látszat csal" kivételével. Érdemes a már-már vers sûrûségû szövegeket önállóan is elolvasni. Talán a legjobb sor az egész lemezen, sõt megkockáztatom az utóbbi években a lemezzáró "Utolsó vendég" -ben található: "McCartney most a Yestaday-t énekli, mégis jönnek a holnap fényei". De a lemez többi száma is nagyon jó, egész egyszerûen zseniális ez a lemez, a dalok, a szövegek, a hangulat, a borító, minden. Illetve majdnem minden, mert a videóklippek gyalázatosak, egész pontosan eszméletlenül ballasztanyagok, s nagy dilettantizmusról tesznek tanúbizonyságot. |