CyberPress.Sopron

Az első ember, az első hordozórakéta – egy űrutazás kudarca

Van Hu – az első kínai űrhajós

Az első ember, az első hordozórakéta – egy űrutazás kudarca
 

Mostanában sok szó esik a kínai űrprogramról. Napról napra olyan hírek reppennek fel, miszerint Kína embert kíván az űrbe juttatni. Sőt, ezt még az évezred előtt, vagy közvetlen a jövő évezred elején kívánja megtenni. Ez még talán annyira nem is lenne különleges, hiszen már Magyarország is küldött űrhajóst a világűrbe. Csakhogy Kína ezt önerőből, saját hordozórakétájával, a Hosszú Meneteléssel kívánja véghez vinni egy orosz Szojuzhoz nagyon hasonló űrhajóval.

Ha ez megtörténik, Kína lesz a harmadik ország a világban, amely embert képes az űrbe juttatni. Igazából azon lehet csodálkozni, hogy eddig nem tette meg. Hiszen néhány éves fejlesztéssel bármikor elindíthatta volna űrhajósát. A kínai űrhajósok kiképzéséről már a nyolcvanas évek elejétől kezdve beszélnek.

Mert hiszen is Kína volt az első ország a Földön, amely rakétákkal kezdett kísérletezni még jóval az időszámításunk előtti századokban.

Azok, akik amatőr szinten ezzel is foglalkoznak - tehát pl. a kínai űrhajózással - szeptemberben olyan hírt olvashattak az interneten a kínai űrprogrammal kapcsolatban, miszerint a Föld népességének ötödét ellátó (vagy el nem látó) ország október 1-jén a népköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját fogja az első űrhajóssal ünnepelni. Mivel a hírt a kínai szakemberek sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudták, a legtöbben hitelt adtak az internetes értesülésnek (ami ráadásul még az állítólagos űrhajó tesztelésének képeit is tartalmazta). Aztán eljött az október 1. Nagy ünneplés, üdvrivalgás. Persze mindez rendezett, fegyelmezett, “kommunistához illő” módon. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve. Főleg magukkal és Mao-val. De az űrhajósról nincs hír. (Nem sokkal ezután a hírügynökségek arról értesültek, hogy Kína hivatalosan is bejelentette, hogy embert kíván az űrbe juttatni.)

Még ma sem tudni pontosan, hol tartanak a kínai mérnökök és szakemberek a fejlesztéssel. Néhányan arra gondolnak, hogy a Mir-t az oroszok csak azért tartják fenn, mert a kínai űrhajó képes lenne dokkolni az űrbázishoz. (Persze nem tudom, miért menne a “kommunista dicsőséget hirdető” űrhajó inkább a Mirre, mint a nagy Nemzetközi Űrállomásra.) Nem tudni. De az biztos, hogy a majdani kínai űrhajósok névsoránál dőlt betűvel ugyan, talán sorszám nélkül, de mindenképpen meg kell, hogy említsék Van Hu-t, az első kínai űrhajóst.

Az emberek már régóta álmodoznak az űrutazásról. Évszázadokkal, sőt, évezredekkel ezelőtt még a madarak, viharok, falovak, harmat, mágnes, illetve varázslat volt az űrrepülés "kozmikus" eszköze.

De ezek az elképzelések rendszerint csak a fantázia mezejéig jutottak el. Hiszen nem tudtak az emberek varázsolni, világűrbe repülő viharra vagy madárra ülni, ezért sajnos ezeket a "hordozóeszközöket" idővel elvetették.

Azonban Kínában, a rakétakutatás ősi államában élt egy ember, aki nagyon fel akart jutni az űrbe (pontosabban a levegőbe, mert abban az időben még a világűr és a levegő magas területei szinte szinonimái voltak egymásnak – hiszen nem tudták, hogy a világűr valamiben is különbözik a levegőtől). Ezt az embert Van Hunak hívták. Ha terve sikerült volna, akkor ő lehetett volna az első ember az űrben. Persze hogyan is sikerült volna.

Elgondolása azonban mérföldkő volt a rakétatechnika alkalmazása terén.

Két nagyméretű sárkányt (vigyázat, nem igazi sárkányról van szó – a módszert feleleveníteni kívánók kedvéért) rácsos szerkezettel illesztett össze. A repülő szerkezetre "pilótaülést" helyezett. A szerkezet aljára 47 darab rakétát szerelt fel, amelyeket az indításkor egy 47 fős személynek egyszerre kellett begyújtania (minden egyes rakétát egy-egy ember). A munkát nehezen lehetett csak összehangolni. Az akkori technika természetesen még nem tehette lehetővé, hogy az egyidejű begyújtás megtörténjen. Mindenesetre ez ma már lényegtelen. Ugyanis akár egyszerre, akár külön-külön gyújtották be a rakétákat, a "sárkányrepülő" a "kilövés" utáni pillanatban felrobbant. Van Hu, az első kínai - és egyben a világ - majdnem-űrhajósa az életét vesztette. A Hold túlsó oldalán Van Hu nevét kráter őrzi.

És minderre 1500 körül került sor!

Horvai Ferenc