Rovat: Űrvadász
2000. január 20., csütörtök 00:00
|
Teljes holdfogyatkozás ma éjjel! Teljes holdfogyatkozás - de ja vu?
Éppen az igazak álmát aludtam, amikor hirtelen felébredek. Körülnézek. Sötétség mindenhol. Hát, ez nem igazán a reggel. Az óra számlapja vörösen fénylik: 3 óra 3 perc. Végigfut rajtam a hideg. Csak nemrég fejeztem be a munkát, s még igazán aludhatnék egy kicsit. Aztán hirtelen beugrik, hogy miért is fontos ez a pillanat. Ugyanis a Hold most lépett be a félárnyékba. Hát igen, elérkezett a teljes holdfogyatkozás pillanata. 2000. január 21. Az év egyik legszebb csillagászati eseménye. Kinézek az ablakon. Miután sikeresen kicseleztem a szemben világító utcai lámpát, felnézek az égre, és örömmel konstatálom, hogy a meteorológusoknak már megint igazuk volt. "Derült, hideg éjjelre számíthatunk, -5 Celsius fok lesz a várható hõmérséklet. Behunyom a szemem, hátha álmodok. De nem, tényleg szakad a hó. Vastag, fehér hófelhõk borítják a derült eget. Visszafekszem egy kicsit aludni. Éppen a tengerparton lubickolok, körülöttem napfényes táj, ételek és italok tömkelege, és már éppen szemezni kezdek az egyik lánnyal, amikor a szobámban az óramutató eléri a 3 óra 1 percet. A Hold ekkor lép be a teljes árnyékba. 5 óra 5 perckor ismét felébredek, így már örökre rejtély marad, hogy a kaviár mellé miért szolgálnak fel három különbözõ alakú villát. A teljes holdfogyatkozás totalitása elkezdõdött. Az idõ is megérzi ezt A hó egyre jobban zuhog. Dühösen járkálok fel-alá a lakásban, még a fogyatkozás közepének idõpontjában, 5 óra 44 perckor is. Fõ az optimizmus: nem adom fel. 6 óra környékén felcsillan a remény halvány szikrája - eláll a havazás. Mintha csoda történne, 6 óra 20 perckor az összes felhõ eltûnik az égrõl. Ott állok az ablakban, figyelem a Hold korongját. Mégsem lett világvége - sóhajtok fel elégedetlenül; pedig megmondták az asztrológusok, hogy ha esetleg nem jönne el a világvég 1999. augusztus 11-én, azaz a teljes napfogyatkozás napján, akkor remek alkalom erre a teljes holdfogyatkozás. Hát... most sem jött össze. Utolsó szalmaszálként ott van a májusi bolygóegyüttállás. Szóval ott állok az ablakban, és élvezem a látványt - mintegy két percig, ugyanis 6 óra 22 perckor véget ér a totalitás. De legalább láttam. Nagyon szép, ahogyan a Hold egyre jobban elõbukkan, és felragyog a fehér fény. Mázlista vagyok, ugyanis 7 óra 25 percre, amikorra a Hold kilép a teljes árnyékból, már újból havazik. Reggeli közben, 8 óra 24 perckor egy pillanatra felnézek az égre - a szakadó esõben még a szomszéd házat sem látom, nemhogy az eget. De belül tudom, hogy ebben a pillanatban ért véget a teljes holdfogyatkozás. DE JA VU? |