Rovat: Lélektől lélekig
2000. november 20., hétfő 00:00
|
Acta 5, 1-13; Lukács 9, 54-56 Rekviem Ananiásért és Safiráért
Rekviem Ananiásért és Safiráért Aligha tévedünk, ha úgy érezzük, hogy Ananiás és Safira esete az Újtestamentum legszokatlanabb története. A Szentírás csupán leírja, de nem kommentálja a történteket. Igemagyarázatainkban pedig van rá egy klasszikus értelmezés: Ananiás és Safira bűnük áldozatai lettek, mert a bűnnek zsoldja a halál. A gyülekezet pedig meggyőződhetett róla, hogy Istennek nem lehet hazudni, Krisztust nem lehet fél szívvel követni. Lám, Ananiásék nem tudtak szabadulni a földi kincsek vonzásától, ráadásul pedig be akarták csapni a szentek közösségét. A büntetés nem maradt el. A büntetés eme el nem maradását panaszlom most, az Ananiásék bűnénél nagyobbakkal terhelt kései utód. Sírok az első gyülekezet helyett, hogy "Uram, ha te ott lettél volna, nem halt volna meg e két testvérem." Az első gyülekezet helyett siratom a két megbotlottat, mert mellettük senki sem akadt, aki Krisztus kegyelmét követelte volna számukra. A hívők csupán lebénultak a rémülettől, a küszöbön pedig megjelentek a halottvivő ifjak lábai. Nem az örömmondónak lábai a hegyen, hanem a halottvivőké a küszöbön! Uram, ha ott lettél volna! Megdorgáltad volna szigorú tanítványodat, mint abban a samaritánus faluban, útban Jeruzsálem felé! Nem igazságot kérek Ananiás és Safira számára. Csak kegyelmet szerettem volna részükre, utána pedig a bűnbánat könnyeit és a feloldozás örömét. Ha legalább egy kakasszó elhangzott volna, mint akkor a főpap udvarán! A kakasszó utáni könnyek boldogságát ne tagadjátok meg tőlük, gyorsan ítélő haragotokban! Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. De milyen jó! Ez utóbbit Ananiásék már nem tapasztalhatták meg, mert ők ember kezébe estek. E megfellebezhetetlen halálos ítélet az inkvizíció borzalmait vetíti előre. A saját szentségének bűvöletében élő, talán valóban szent életű főpap kimondja az ítéletet gyenge, botladozó testvére fölött: Ignum digni - és a máglya fellángol. A kegyelem Istene nevében megtagadja a kegyelmet. Ananiás és felesége meghalnak, a gyülekezet pedig megrémül. A bénító rémületben nincs hely Jézus számára, a nagy inkvizítor rendelkezik helyette. A Krisztus nevében krisztustalanná tett egyház eltávolodik a néptől. Jézus, mennybemenetelekor, félreérthetetlen feladatot hagyott Péterre: "Legeltesd az én juhaimat, a népet, a véren váltottat!" Nem belső elit szekta kiválasztásával bízta meg, akit szentségéért csodálni kell, hanem egy nyáj összefogásával, megtartásával. A jó pásztor utánamegy az eltévedt báránynak és visszahozza a nyájhoz. Uram, ha ott lettél volna, Ananiással és feleségével is ezt tetted volna! Fogy a nyáj, egyre több veszély leselkedik rá: farkasok, tolvajok.
Gyérebb
a legelő, sekélyebb a forrás, szétszéledés fenyeget. Pásztorok,
legeltessétek
a juhokat, hessegessétek el szorgalmasan a halottvivőket, ne
engedjétek,
hogy elragadják a rátok bízottakat!
|