|
Megmutatni a világnak, megszólítani a világot Úrnapi körmenet 1999.
Az első üzenetek közé tartozik, ami írásban ránk maradt. Ha van fontossági sorrend, ami a papírra (pergament-re) vetés egymás utániságában kényszerítette a szent szövegek íróit, akkor ez elől szerepelt a "sorban".Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” (1Kor 11,23-25) Az alapítás ünnepe évről évre, amit Úrnapja-ként, ünnepélyes körmenettel (is) ünnepel az Egyház.  Krisztus teste, az átváltoztatott kovásztalan kenyér csak azoknak jelenthet mindent, akik önmagukban nem elegendők, akik tudják, hogy magukban semmi lényeges dolgot megoldani nem tudnak, tehát akik rászorulnak. A hit titkai közé tartozik a jelenlét, melynek aktivitását csak azok tapasztalhatják, akik magukhoz veszik. Nem azért, mert ők méltók rá, hanem éppen azért, mert rászorulnak.  Szép hagyomány az úrnapi körmenet, amikor az Egyház kilép a templomok falai közül, hogy megmutassa az egész világnak kincsét, hogy a szent falak körülvette szűk szent teret kitágítsa arra, amit Isten valójában birtokol, a mindenség egészére. Hiszen ezzel teljesíti valóságos küldetését, a világ megszentelését.  Ilyenkor válik igazán a köz hasznává, hiszen megmutatja titkát, a lehetőséget, mely a krisztus-képű emberré (homo christianus-szá) válásban segítségére van.  A mai világban különösen aktuális ez az üzenet, amikor az individualizálódott, ha tetszik, elmagányosodott ember elé viszi a közöttünk maradt Istent és nem várja meg, amíg a kétségbeesés határára sodródott ember keres magának egy nagyon is esetleges megoldást. Van, akit a külsőségek, a formák, a ruhák és a felhajtás taszít és nem vonz. Ez szíve-joga. A lehetőségről azonban neki is tudnia kel.  A körmenet végeztével az Oltáriszentség a helyére kerül a templomban. Valódi helye viszont ott kell, hogy legyen minden ember szívében, hogy minden más táplálékkal szemben ne mi formáljuk át Őt, hanem Ő minket, hogy a körmenetben megszólított világ (úgy szoktuk mondani emberibb, valójában) istenibb, teremtő szándékának megfelelőbb legyen. - DI - Foto:Pluzsik Tamás |