CyberPress.Sopron

Az Istennel töltekező magány

Grafika: D. Hoffer E.
Mk 1.12-15 A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki. János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
A nagyböjti vasárnapok evangéliumai sorozatot alkotnak abban az értelemben is, hogy mindegyik egy-egy tanács, mindegyik egy-egy eszközt kínál, amivel a húsvétra készülést tökéletesíthetjük. Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma abban segít, hogyan kell a húsvéti felkészülést elkezdenünk? A három vasárnappal korábbi evangéliumban Jézust az írástudók felelősségre vonják tanítványai miatt:
- Miért nem böjtölnek?
Akkor a Mester arra mutatott példát, mikor nem kell böjtölni. Most viszont arra találunk egyenes utalást, hogy igenis a böjtre szüksége van mindannyiunknak, akik valamilyen módon Jézust szeretnénk követni. Az olvasatban csakúgy, mint a valóságban, a böjt és megkísértés összekapcsolódik. Nemcsak arról van szó, hogy azért, mert a test kívánságai esendőbbé teszik az embert; olyasvalamit is megkíván, ami azelőtt, "normális körülmények között" eszébe sem jutott volna, hanem a böjt alkalmas előkészítője egy olyan állapotnak, tisztaságnak, "sallangmentességnek", melyet a sátán nagyon is el akar kerülni.
Állapot és funkció találkozása. Íme, a kettő nem független egymástól!
A szent negyven nap célja nem lehet más, mint minden olyan eszközt megragadni, mely a keresztény történet során alkalmasnak bizonyult arra, hogy közeledjünk Isten felé és valamilyen módon elkülönüljünk eddigi szürke állapotunktól.
Nem tudunk kimenni a világból; erre életformánk szinte teljesen alkalmatlan, de annál jobban, annál tudatosabban kell arra törekednünk, hogy más lehetőségeket, más "sivatagokat", más találkozási helyeket találjunk a feltöltődésre.
Egy régen látott ismerősöm mondta nemrég nekem: "Tudod, már a vasárnapok sem olyanok! Nézd meg, hol találsz például vasárnapi családokat!" Visszakérdeztem, hogy ő vajon mennyi energiát fektet bele abba, hogy a vasárnap valóban vasárnap, ünnep legyen; "Gondolj bele, mit csináltál gyerekkorodban, hogy aznap ünneped legyen!"
"Lehet, hogy igazad van!"– így a válasz.
Nem kerülhető el az aktív készület, akár a vasárnapról, akár a nagyböjtről, akár húsvétról beszélünk. Nem kerülhető el a sivatag sem, hogy az Istennel töltekező magány gyümölcsei megérhessenek ennek a koratavasznak lélekdermesztő ünneptelenségében is.

-DI -