|
Értékesek vagyunk Az evangélium üzenete 2000.05.21.
Grafika: D. Hoffer Erzsébet Jn 15.1-8 Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.  Jézus hasonlata
nyilvánvalóan elsősorban egy élő kapcsolatra utal, mely a szőlő tőkéje
és ágai-vesszei között fennáll. A hasonlatok persze mindig sántítanak,
és lehet azon gondolkozni-vitatkozni, hogy amennyire feltétele a
termésnek a tőhöz való élő kapcsolódás, annyira a csonka tő milyen és
menyi termést hozhat az ágak nélkül? Nem többet szeretnék persze ezzel
mondani, mint azt, hogy az élő kapcsolat kétirányú, kölcsönösen hat
egymásra, röviden: fontosak vagyunk közösségben és egyénként egyaránt.
(Vajon amikor Szent Pál arról beszél, hogy szenvedéseinkben
kiegészítjük Jázus szenvedését, akkor nem ugyanezt mondja?)
Túl messzire kalandoztam! Pedig csak arról szeretnék írni, hogy Magyarország szőleinek nagy része silány, termésükből nemzetközileg alig értékesíthető bor készíthető, legfeljebb azok fogyasztják nyelvcsettintve, akiknek már a denaturált- vagy a faszesz is megfelel a célnak. Meg kell újítani a szőlőket! Ez pedig a régi tőkék kivágásával jár együtt. Ha bárki ilyen területen halad, nyitott szemmel járjon, mert a kivágott tőkék alakja sok mindenre asszociálható! Sok fájdalmas, eltorzult "corpus" fekszik a halomba hordott, és tűzre szánt törzsökös természet-alkotta szobrok között. Kisebbik fiam egy ilyen alig átalakított fadarabbal "nyerte meg" rövid bencés gimnáziumi pályafutása alatt a képzőművészeti versenyt. A "győztes" corpus-t, melynek címe:"Én vagyok a szőlőtő", egy Győr környéki templomban a falra is felhelyezték. (Vajon ott van-e még, vagy a naturális és félreérthetetlen szimbolikus tartalmat hordozó tőkét mára egy akármilyen giccsel helyettesítették már?) Az evangéliumi hasonlat így lesz életünk részévé, mindennapjaink iránytűjévé, túlszárnyal alaki sokatmondóságával mindenfajta prédikációt. Csak rá kell nézni! Benne van a példabeszéd, benne a passió és benne a mi nem kívánatos jövőnk is, ha arra gondolunk, hogy lesznek fák, melyek tűzre vettetnek, akár még annyi szenvedés után is. Szőlőtő és szőlővessző most szüli leveleit, hogy a metszés és kötözés után, még annyi kapálást, permetezést követően őszre termést hozzon! Gondoljunk közösségünkre Krisztussal, mely forrás, alapanyag és minta a föld alakította göcsörtös termő egészhez, melynek mi is fontos részei vagyunk. És ez nem elméleti megfontolás, nem kegyes beszéd, hanem maga a kereszt üzenete! -DI - |