|
A mennybemenetelről jut eszembe Az evangélium üzenete 2000.06.04.
Grafika: D. Hoffer Erzsébet Mk 16.15-20 Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta. Dr.Jelenits István OSchP ír egy nemrég kiadott könyvében arról, hogy a Biblia Isten- (és ember-) szemléletét mennyire torzíthatja egy nyelv sajátossága. Európában - nyelvileg is - valamiképpen mindent '"fragmentálunk", részeire bontunk, az egészet nem vagyunk képesek egyszerre szemlélni, "megfogni" .  Ahogyan az ember
"egészségéhez" hozzátartozik a test és lélek egysége, úgy Jézus
istenségének elválaszthatatlan része fogantatása, kereszthalála,
feltámadása és mennybemenetele is. Hogy tudatosan-tudattalanul mi
megcsonkítjuk ezt, az hitünk hiányossága.
Így a felhő nemcsak az apostolok elől takarja el a mennybementet, hanem előlünk is. De ez nemcsak dimenzionális, hanem szemléletbeli hiányosság is. Vannak az antropomorfizmusnak modellezhető részei, ilyen a karácsony, a passió, de van ezzel a módszerrel megközelíthetetlen titok: minden művészeti megformálás ellenére ilyen a fogantatás, a feltámadás és a mennybemenetel. Isten bizonyos titkokat megtart magának: a Bibliában nincsenek definíciók (pedig - mi okosok - sokszor mit meg nem adnánk értük)! A "kicsinyeknek kinyilatkoztatott Isten" teljességét élete egészében mutatta meg. Lehet, hogy mi mást szeretnénk, hozzánk hasonlóbbat, pedig mi mintáztattunk a Hozzá való hasonlatosságra és nem fordítva. Az óriási lehetőség, az "előélt", teljes élet a folytatással együtt ellenünk fordul, "minden embernél szánalomra méltóbbak"- ká válunk a titkok "birtoklása" nélkül. A teljes hit átlát a mennybemenetel felhőin. Nem marad takartan előtte a feltámadott teste: felismeri azt, Aki visszajött a holtak közül, és közülünk ment el, hogy nekünk helyünk legyen. De a kenyértörésben hogyan ismernénk fel teljesen, ha részleges a látásunk, ha állandó "takarásban" élünk? Hogyan hangzik a szánkból a "Jöjj el!", ha bennünk nem a teljes, a titkok velünk maradt Jézusa él? - DI - |