Csak a minta szerint lehet (érdemes) élni
A Szentháromság üzenete 2000.06.18.
Csak a minta szerint lehet (érdemes)
élni
A Szentháromság üzenete
2000.06.18.
Grafika: D. Hoffer Erzsébet
Mt 28.16-20 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a
hegyre,
ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár
néhányan
kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden
hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a
népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek
nevére,
és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam
nektek.
S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
Abszurd
mondat az embernek: van-e a titoknak üzenete? Milyen üzenet az, aminek
lét-alapját valaki elrejtette előlünk? Semmi más módon nem
értelmezhető, csak úgy, hogy ez egy részlegesen feltárható,
"közhasznú" titok. Igenis vannak elemei, melyek megismerhetők, és azok
reflektorként rávilágítanak az elrejtettre, megismertetik - legalábbis
részben - a kiindulás ismeretlenjét. Ugyanakkor felszólítás a szellem
emberének a keresésre, biztatás a titok feltárására. Elég-e ez ma egy
embernek ahhoz, hogy "beinduljon"?
Növények-állatok létének "titkára" akkor derül fény, ha megesszük,
felhasználjuk darabjaikat-egészüket.
A hívő ember számára az a különlegesség, hogy pusztán létével,
létének módjával üzen az Isten. Képes, gyermekrajz módjára lefestett
üzenet, kinyitható gyermekkönyv egy gyerekké válni szándékozó
felnőttnek, aki mégis röstellve lapozgatja
a leporellót: egyre hosszabb, egyre nehezebb mások elől elrejteni.
Rajta pedig egy képtelennek tűnő állítás-sorozat (egy és mégis három
személy, teljesség és részben különválasztható funkciók,
"munkamegosztás" felhasználásával), tőmondatokban, amit tudni illik.
Ábrahám, Jákob és Mózes Istene üzeni saját létformáját, ajánlja
követésre, aki szeretetében is olyan más. Ha Isten a Szeretet maga,
akkor csak szeretetben tud élni, a szeretet pedig mindig viszonyulás
magunkhoz és máshoz. Istennek egészen különleges, emberileg
kegyetlennek tűnő, nem kímélő szeretete Fiához-Fiában megjelent a
világban. Ha sokak számára ennek a személyes Istennek a léte kétséges,
akkor az a legkisebb filozófiai problémájuk, hogy ha a hármas létező
nincs, ők maguk is a nemlét "állapotába" esnek vissza.
Ma, korábban kinyithatatlannak hitt ország-szövetségek és az
egyéniséget bezáró "páncélszekrényeket" robbant szét a Lélek
szeretet-volta, és ugyanakkor a fűben heverészőnek szellőként
simogatja meg borostáját. A viszonyulás kétoldali "van"-ja ott -
ahogyan mi mondjuk - "fenn", biztos, csak bennünk olyan esetleges a
kezdettől levő és szétválaszthatatlan, személyes Harmadik.
Ha Isten nem szeretne, nem lenne sem egy, sem három, mert nem
lenne Szentháromság, mert sem Atya, sem Fiú, sem a kettőjük személyben
egzisztáló szeretetére nem lenne szükség.
Létében üzen és küld mintát az Isten, hogyan lehet EGYÁLTALÁN
ÉLNI. Mi az, ami életnek nevezhető, amit Ő életnek nevez? Számunkra,
akik az Ő képére és hasonlatosságára teremtettünk, csak a szeretetben
való élet létezhet igazán. Nélküle talán egzisztálunk, talán néha
felhasználják hátrahagyott jeleinket, sőt testünk részeit, de ez nem
az isteni szintű létezés.
Ha tehát fizikailag egyedül vagyunk, akkor csak a Vele való
szeretet-egységben létezünk. Mással akkor lehetünk egy darabig együtt,
amíg bírjuk, amíg éppen másra nem vágyunk. De minek nekünk a világ az
Ő mintája nélkül, minek csupán létezésben, az élet nélkül?
Ha pedig bárkivel együtt akarunk élni, akkor meg kell indulnia
valamiféle szegényes másolat-képződésnek, mely legalább utánozni
igyekszik az isteni mintát, a létezés egyetlen tökéletes formáját,
amíg kettőnkből a Harmadik (nem feltétlenül gyermek, de ember) vissza
nem jelez: "nem csupán léteztél, éltél is a világban..."
- DI -
|