|
Visszatérés
Az evangélium üzenete 2000.07.23.
Visszatérés
Az evangélium üzenete
2000.07.23.
Illusztráció: D. Hoffer Erzsébet
Mk 6.30-34 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és
beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt
hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és
pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még
evésre
sem maradt idejük.
Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy
magukban legyenek.De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták
szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és
megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett
rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok
mindenre kezdte őket tanítani.
 Az evangélium érdekes módon - mintegy visszatekintve -
ismétli életünk. Reggel tele vággyal és jóakarattal elindulunk, aztán
valamikor este, talán lefekvéskor visszanézünk a napra, mi is
sikerült. Nem arra gondolok, hogy mennyivel nőtt vagyonunk,
mennyivel lettünk tehetősebbek, kerültünk-e előbbre a munkahelyi
rangsorban...
Arra gondolok, hogy mennyivel többen vagyunk akár a
hetvenkettőnél. Papokban valóban "hiány" van, de vannak civil
tanítványok, akiknek ugyanúgy küldetésük van. Az élet sűrűjébe, ahol
mindannyian szeretnénk valamiképpen a felszínen maradni.
Arra szeretnék ilyenkor emlékezni, amikor arról készül számvetés,
mi sikeredett az eredeti küldetésből, az "egyruhás, egybotos,
egysarus" indításból. Hol fogadtak be és hol küldtek el, hol
hibáztam,
hol mutattam magam másnak, mint ami vagyok, hol nem azt mondtam, amit
kellett volna, ami az eredeti üzenet volt?
Igen, egyfajta lelkiismeret-vizsgálatot végzek, ahogyan a
tanítványok is beszámoltak az útról. Ezt meg kell beszélni,
"négyszemközt" a Mesterrel, mert ő tudja igazán megmondani, hol
hibáztam, hol tettem rosszul a dolgot, és hol volt a fogadásban a
hiba, amikor vissza kellett fordulni. Beszámoló, értékelés és egy kis
biztatás, hogy érdemes csinálni, mert sokfelé jártam, sok mindent
csináltam, elfáradtam, elfáradtunk, talán belefáradtunk. Hosszú a
nap,
sok az aratnivaló, a munkás pedig kevés. Hol van az a mákszemnyi
hitünk, ami a csodákhoz kellene?
Jézus törődik a tömeggel is, tisztában van szükségleteivel,
teljesíti. Akkor Ő, de ma is megtalálja azt, akin keresztül ezt a
törődést gyakorolja. Ez már az Ő választása. Mi pedig elindulunk
másnap reggel, ma is, mert új nap van, és lehet, hogy pont ma valaki
csak ránk vár, egyre a tanítványok közül.
- DI -
|